Budapest - Szófia

• MÁVval (jobb híján, a Spar Night jegyet használtam): https://www.mavcsoport.hu/mav-start/nemzetkozi-utazas/bulgaria-szofia, https://www.mavcsoport.hu/mav-start/nemzetkozi-utazas/halokocsi
• Repülő (erre nem lehet annyi csomagot olcsón vinni, amennyivel én utaztam): http://www.akciosrepulojegy.com

Stara Zagora - Budapest, Népliget

• Volán Zrt jegyvásárlás (ez működött, csak pl. hibásan adta meg az indulási helyet, miatta nem tudtam utazni aznap reggel) : http://webelin.volanbusz.hu/nemzetkozi/elovetel/xticmain?lang=hu
• Másik cég (ezzel utaztam végül, elég 20 perccel előtte megvenni a jegyet): http://www.busbg.com/ticket/index.php
• Iroda (leveleztem vele, náluk lehet venni METRO busz jegyet, de állítólag egy héttel előtte kéne már tudni, mikorra): http://robinsontours.hu/menu/metrobusz/1457

Bulgárián belül eljutási lehetőségek 

• együtt busz és vonat: http://www.bgrazpisanie.com/en
• busz (ezt a honlapot használtuk): http://avtogari.info
• vonat (vonathoz ezt használtuk): http://razpisanie.bdz.bg/site/search.jsp

Szerda este vettem buszjegyet Stara Zagorából Budapestre. Örültem neki, hogy sikerült, mert akiket kérdeztem, és busszal jönnek, rendszerint egy hónappal az indulás előtt megveszik a jegyet. 

Péntek hajnal 3-kor indultam a lakásról

• a csöndes utcákon rettenetesen hangos volt, ahogy húztam a bőröndjeimet
• több megállásssal (pihenővel), sikerült eljutnom a cuccaimmal a lakástól 400 m-re levő taxiállomásra, ahol volt egy taxi. Egy nő vezette. Előző nap megtudtam, hogy ha a vasútállomásra szeretnék menni, az a "gara", ha pedig autóbuszállomásra, akkor avtogara"-t kell mondani. Útközben próbált angolul beszélni a sofőr, és mikor megköszöntem Blagodarjával, akkor meglepődve mosolygott "Blagodarja na bulgarski?" :)
• Mikor megérkeztünk, próbált segíteni, hogy honnan indulhat pontosan a buszom: a jegyhez adtak egy térképet is, amin bejelölték az autóbuszpályaudvart Stara Zagorában. Erre addig nem is gondoltam, hogy máshonnan is indulhat, de ő azt mondta, hogy a Németországi busz, a pályaudvaron kívül levő buszmegállóból indul.
• Kiszállva a taxiból, próbáltam bemenni a pályaudvar épületébe. Volt még háromnegyed órám indulásig, fél 4 volt. Nem is jutott ez se eszembe, hogy létezhet, hogy az épület (és az információspultok) zárva vannak. Pedig úgy volt. A térképen egy kicsit a pályaudvartól nyugatra volt berajzolva a busz, így megnéztem, áll-e arrafelé egy busz. Nem állt. Visszavonszoltam a cuccaimat a pályaudvarhoz, majd egy idő után átmentem a másik oldali buszmegállóba (a kezem már tönkre volt a bőröndöktől), ahol álltak emberek, és a taxisofőr azt mutatta, hogy a német busz onnan indul. Kiderült, hogy az ott álló emberek görögországi buszra várnak. Egy kedves férfi azt tanácsolta, hogy álljak az épület sarkához, ahol látom a pályaudvart is meg a pályaudvaron kívül levő buszmegállót is. A nagyobbik bőröndöm cipelésében segített is (újabb 20 m, vissza az út másik oldalára, önmagában is felér egy erősítő gyakorlattal). Ott álltam egy ideig, aztán láttam egy buszt az épület belső udvarán, Szófia volt ráírva. A nagyobbik bőröndömet otthagytam az utcán, a kisebbikkel meg odamentem, megkérdeztem az ott állókat, hogy nem megy-e tovább Németország felé, esetleg Budapestre. Nemmel válaszoltak, de aztán egy nő utánamszaladt és azt mondta, hogy 5 óra körül megy egy busz, és az a külső buszmegállóból megy majd. Mondtam, nekem 4:15-kor indul a buszom, mondta, az is olyan 5 óra körül van, az lehet az. Így visszamentem az út másik oldalára, ahonnan már elment a görög busz, és ott vártam sokat, ettem is közben szendvicset.
• 4:10-kor a jegyemen találtam egy magyarországi telefonszámot (sürgősségi esetre), felhívtam, hogy honnan indul a buszom, azon belül, hogy autóbuszpályaudvar. A nő azt mondta, hogy ezt nekem jobban kell tudnom. Ha az van ráírva, hogy buszpályaudvar, akkor várjak ott. Mondtam, hogy ez nem olyan egyszerű, mert van egy kinti meg egy pályaudvari buszállomás, és a busz meg még sehol, ha meg megjön, elég messze van a kettő egymástól, nem tudok átrohanni. Azt mondta, azért próbáljam meg. Na ezzel végződött a beszélgetésünk. Elég rosszul sült el, lehet, hogy úgy esett le neki, mintha tudnám, hogy a (túloldalon levő) buszpályaudvarra fog jönni a busz, csak lusta lennék átmenni a túloldalra! Jött egy ember, aki szólt a kinti buszmegállóban levő embereknek, hogy a Szófiába menő busz bentről indul, igyekezzenek át. Ő mondta, hogy innen ugyan nem indul Budapestre busz. Nem tudtam bolgárul, csak annyit szóltam utána, hogy Köde? (hol?) de nem válaszolt, ment vissza. Még egyszer átmentem az úton (addigra kinyitott az épület, de nem találtam senkit), és bíztam benne, hogy csak késik a tengerpartról jövő busz.
• Az épületben egyszerre csak megjelent az az ember, és mondta, hogy a busz a vonatállomásról indult. 4:25 volt, amikorra fogott nekem egy taxit, és megmondta a sofőrjének, hogy vigyen a vonatállomásra. Megköszöntem neki. A taxisofőr az állomáson egy másik taxist megkérdezett, és mondta, hogy a busz már elment (sokmindent írok, hogy ki mit mondott, pedig nem is tudok bolgárul! csuda, hogy ennyi mindent meg lehet sejteni nyelvtudás nélkül :) )
• Erre első reakcióm az volt, hogy nem tudná-e üldözőbe venni a buszt. Aztán eszembe jutott, hogy a busz következő alkalommal csak Plovdivban áll meg (kb 60km-re Stara Zagorától), addig meg nem tudom fizetni a taxit. A következő reakcióm, hogy akkor vigyen haza. meg is mondtam neki, hogy Kniaz Boris 37. El is kezdett vinni, aztán mondtam, hogy álljon meg: (stop! - ezt értette meg), és vigyen vissza az állomásra (100m-t mentünk).
• Az állomásról hívtam fel újra a magyar számot, hogy innen indult a busz, lekéstem, most mitévő legyek. Erre azt mondta, hogy intézkedik, és rövid időn belül visszahív. Nehezen vártam, 5 perc múlva én hívtam fel. Aztán volt, hogy ő hívott fel, volt sok telefon köztünk. 5 órára kiderült, hogy szerintük menjek haza, mert nem tudják elérni a bolgár buszt (ott nincs éjjeli ügyelet), és másik megoldást se tudnak, amivel elérném a buszt (a vonatok 6 körül kezdtek el járni, de azok amúgy is lassabbak, mint egy busz), és majd egy kolléga felhív munkaidőben (8h után), és "külön költség nélkül" átírják nekem a jegyet egy másik napra (méghogy nekem nem kell fizetni érte! inkább ők nem fizetnek nekem kártérítést!).
• Taxival hazautaztam az állomásról. Otthon megnéztem az internetet, hátha van valami másik járat, elvégre még csak hajnali fél6 volt. Nem találtam, ezért lefeküdtem.
• Aludtam egy keveset, megint megnéztem az internetet és írtam Nándinak, hogy elég rossz helyzetben vagyok, mert ott már elbúcsúztam (és így pl. nem akartam már a nagypénteki eseményre menni), Miskolcra mégse mehetek. Közben Camilla felkelt, és eléggé szégyelltem magam előtte, hogy mégse mentem el, meg mondtam neki, hogy nem szívesen mondanám Krasimirának meg senkinek, mert Krasimira kérdezte, hogy szeretnék-e segítséget az induláshoz, a többiek meg elég bénának tarthatnak miatta.
• Nándival és Pistivel újabb lehetőségeket tudtam meg: mi lenne, ha Bukarestre mennék, és onnan Budapestre. Közben felhívott egy bolgárul beszélő ember (azt hittem, magyar lesz, de végül megegyeztünk az angol nyelvben - az első angol élőbeszédes telefonhívásom! és értettem, és tudtam beszélni! :) ), és mondta, hogy jó lenne, ha bemennék a Stara Zagorai buszállomáson levő irodájukba még délelőtt (mert a nagypéntek eredetileg szünnap), és ott megegyezünk, de nagyon arra célozgatott ő is, hogy egy másik napra írnák át a jegyet. Én meg, ha már megyek, szombat reggeltől ott szerettem volna már lenni Márti ballagásán!
• Mentem a vonatállomásra először, és kérdeztem, mikor megy vonat Bukarestre. Azt mondták, már elment 8 körül. Mentem a buszpályaudvarra és az információnál szintén ezt kérdeztem. Csakhogy: a papír, amit csak arra adtam volna, hogy a busz indulási idejét felírják, az volt a kinyomtatott információs papír a jegyről (nem kötelező a jegyhez kinyomtatni). Erre ahelyett, hogy Bukarestről adtak volna információt, hívtak egy nőt az Eurolines cégtől (akiknél vettem a jegyemet Budapestre) és átadták neki a lapot, ő meg vitt volna az irodába. Mondtam neki, egyenlőre nem érdekel, mi van a jegyemmel (amit nem biztos, hogy igénybe akarok venni, ha van korábbi megoldás), mert Bukarestről akarok kérdezni. Erre lehet, hogy megsértődött, de ideadta a lapot és otthagyott. Visszamentem az információspulthoz, és újra megkértem őket, tájékoztassanak, hogyan jutok el Bukarestre busszal, ahonnan 17 óra után indul egy vonat Budapestre. Végre elmondták, hogy menjek Russébe a délben induló busszal, és onnan gyakran járnak buszok Bukarestbe.
• Ezután mentem a nőhöz (megtaláltam valahol), hogy most következik ő. Elvitt az irodához, ahol egy fiatal nő tudott angolul, és mondtam neki, hogy amilyen gyorsan csak lehet, Magyarországra akarok menni (ezt biztos megértette, mert úgy fordította a mellettem álló nőnek, hogy Börzo). Azt monták, hogy nincs előbbi lehetőség, mint a szombat hajnali busz. A busz - nem úgy, mint ahogy az internet mutatja - nem 22:00-ra érkezik, és nem drágább, hanem 19 óra körül, mint az aznapi. (Ennyit az internetes információikról. Már pl. jegyvásárláskor is másik napra kellett kattintani az enapi jegy megvételéhez...) Kértem, erősítsenek meg benne, mert nekem a 22 órai nem jó, mert Miskolcra azután már nem megy vonat aznap. Aztán mondtam, hogy szeretném az árát (mert lehet, hogy jobb lehetőséget találok), de azt mondták, nem lehet, mert a magyaroknál (magyar honlapon) vettem a jegyet. Így elmentem a mellettem álló nővel az irodájába, ahol átírta nekem a dátumot a szombati buszra. Nagyon zavart és idegesít a nő "stílusa": a lapomat nem először vette el tőlem (de most a jegyeimet is!), és úgy kísért, hogy közben nála voltak ezek a papírjaim. Sőt, az irodájához kívülről kellett mennie, ahol én az ablaknál megvártam, és közben akár ki is cserélhette volna vagy el is tűnhetett volna velük! Átírta a dátumot a jegy utasnak szóló és a buszvezetői példányán is, de pecsétet csak az utaspéldányra tett a módosításra. Aztán visszavitt az Eurolines irodához a fiatalabb nőhöz, aki még mondta, hogy neki van egy magyar barátja (friend, ismerőse) akivel beszélhetnék, csak mondjam meg a telefonszámomat. Mondtam, inkább kihagyom, azt hiszem, mindent értek. Aztán megmutatta az öregebbik nő, hogy a busz nem az állomásról fog indulni, (ahogy 10perccel előtte mondták), hanem innen a buszpályaudvarról kívülről a buszmegállóból (ahol a szendvicset edve vártam) és legyek ott 4:00-ra biztonság képpen. Erre elköszöntem tőle. Közben Nándi felhívott, hogy Pisti küldött egy emailt ami szerint van egy busz még aznap. Siettem haza, de még előtte visszamentem az öregebbik nőhöz az ablakhoz, hogy az információs lapomat (amihez neki semmi joga, hogy elvegye tőlem) visszakérjem, mert az ottmaradt nála.
• Hazaérve megnéztem a buszt, amit Pisti talált. Plovdivból indult 13:30-kor, nem Stara Zagorából! De megnéztem a bevált buszos honlapomat, és találtam egy buszt, ami 11:30-kor indul Plovdivba, és 13:10-re kell odaérnie. Csakhogy 20percem volt addig a buszig. Felhívtam Nándit, megéri-e odamennem a buszpályaudvarra otthonról, és azt mondta, azt a két km-t leerohanom. Nem akartam sokat beszélni a 40kgról és a kezem állapotáról, így is, mire mindent felmarkoltam, már csak negyed órám volt. Ahogy kiértem a házból, a bőröndömről leesett mégegy vas zártszelvény (fokozatosan esik szét). 10 perc alatt haladtam 300 m-t, közben kétségbeesetten integetve minden taxisnak, és igyekeztem olyan helyen menni, ahol jól észrevesznek. Mikor már csak öt perc volt, kezdett elfogyni a reményem, megálltam, mert ha akkor nem vesznek fel, akkor soha: felvett egy taxi. Lehet, hogy miattam sietett, mert látta rajtam, mennyire sietek, de drága is volt. A pályaudvar épületében nem néztem se balra se jobbra (hogy mit gondolhatnak rólam az Eurolines-tól), de kinézve az épület másik oldalán rögtön láttam egy buszt, amire pont Plovdiv volt felírva. Próbáltam kérdezni a sofőrt, hogy ez-e az a busz, ami most indul, de csak zagyvaságokat mondtam és értettem belőle (pl. 40-et mondtam a 13 óra helyett, és közben 11:30-ra gondoltam.) A nagybőröndöm helyett a kisbőröndömet otthagyva (nem tudtam gondolkozni, ilyenkor pont az ellentétét csinálom az energiaminimum és a józan ész törvényének) berohantam a pénztárhoz, ahol kérdeztem egy pénztárost, hogy mikor megy Plovdivba aznap busz (nem voltam biztos a szabadnap miatt), ő meg felírt nekem csupa késői időpontokat, aztán kiderült, hogy most is megy, csak menjek oda, majd a buszon megveszem a jegyet. A busz már indulni akart, de meglátott és kiszállt a vezető, betettük a csomagjaimat és megvettem a 8 levás jegyet. Később kiderült, hogy Stara Zagorából is ment Budapestre (talán ugyanaz a) busz, Pisti honlapján kikereshettem volna és nem kellett volna rohannom. Amúgy meg nem tudom, nekem miért nem adta ki a google! (Egyébként Nándi mondta rosszul a városnevet Pistinek, azért nem Stara Zagorát kereste ki nekem.) Ennél csak az lett volna bonyolultabb utazás, ha nem érem el a buszt, hazamegyek, meglátom a Stara Zagorából Budapestre menő járatot, és újra rohanok a pályaudvarra.

Innentől egész sima ügy volt Budapestre utazni

• Plovdivban 20 perccel az indulás előtt megvettem a jegyet (nemhogy 3 nappal előtte vagy ilyesmi), 90 leváért. Csak a nevemet és az okmányszámomat kérték el. A 13-mas ülésre kaptam a jegyet. 
• Ellátás: A buszon volt minden ülés hátulján egy képernyő, amin lehetett bolgár TVműsort nézni vagy át lehetett kapcsolni olyan kamerára is, amin láttuk a buszvezető kilátását (pl. az előttünk menő autókat). Kaptunk hozzá fülhallgatót is. A bolgár szinkronizálás nem jellemző, a filmek feliratozva vannak. A 19 órai híradóban az első "hírben" részletesen bemutatták a nagypénteki ünnepséget, papokkaal interjúzva. Az is érdekes hír volt, hogy egy csomót beszéltek a  húsvéti, 12%-os leárazásról. Osztottak croissant-t, kólát és ásványvizet.
• Pihenő = почивка: A busz két-három óránként megállt egy-egy kisebb pihenőre, WC-zésre, a szófiai és a határokon levő megállóin kívül. 
• Szerbián mentünk keresztül. Nem is tudom, jártam-e már ott, a határon tűnt fel, hogy ide hoznak. Odafelé Románián ment át a vonatom.
• Volt egy különleges útszakasz, ami olyan volt, mint a Tordai hasadék. Nagyon meredek, magas hegyek (sziklák) között vezetett az út, közben alagutak voltak, volt, hogy egyikbe benézve lehetett látni a két következő alagutat is. 
• A magyar határ volt a leghosszadalmasabb Röszkénél. A szerb oldalon nem annyira, de a magyar határőrök egy csomagot átmotoztak. Állítólag találtak benne rakiját. (nem tudom, hogy van-e szabály azzal kapcsolatban.)

Szombat 5 óra előtt 10 perccel ért a busz Budapestre, valahol a Népliget közelében.

• Nándi elémjött, elmentünk a lakására 2 metróval. Útközben a buszról jövő bolgár nyelvű embereket láttam, ők is arra mentek. Meg kell becsülni, ekkor hallhattam bolgár szavakat utoljára. Amikor számokat mondtak, megértettem.
• A szállásán adott nekem ennivalót török étteremből, amit aznap reggel vett
• Márti ajándékát rendeztük, aztán Andris odajött a házhoz autóval, beszálltunk, és mentünk Miskolcra. Nagymamáék is benn ültek. 

Miskolcon

• köszönés: Misi megölelt!
• ballagás: Hallottam egy szép számot: József Attila - Áldalak búval, vigalommal, meg otthon is a lemezlejátszóról egy a-capella számot: Ha felépül végül a házunk (keresztmamáék ismerik, a vonyarci nyaralójukra emlékeztette őket)

Vasárnap megmértem a poggyászaim súlyát (amit még nem pakoltam ki, Márti ruháit hordtam, mióta hazaértem :) ): összesen kb. 42kg (a képen még indulás előtt hajnalban vannak a cuccaim, hazafelé elfogyott az ennivaló belőle)

• a nagybőröndöm (ami nem tudott megállni függőlegesen, mert leesett a támasztótalpa): 22kg.
• a kisbőrönd (ami nagyobb, mint a repülőre felvihető méret): 12 kg (papírok, könyvek többnyire ebben voltak)
• a hátizsák (közepes, iskolatáska méretű, benne laptoppal): 8 kg

Dodzsemeztem! (máj.1.)

• Életemben, azt hiszem, másodszorra. Előző alkalom 5 éves korom körül lehetett. Azután csak arra emlékszem, hogy a nyári tiszatavi táborokban vágyakozva néztem a dodzsemet, de nem akartam rá költeni olyan sokat olyan kevés időre. Itt 3 perc 800Ft / autó (1 vezető + 1 utas)
• Nem tudtam, hogy nyomni kell a gázt! 3 percből negyed percig nem tudtunk elindulni, csak a kormányt forgattam jobbra-balra! :(
• Misi ült mellettem, de én vezethettem. Nagyon vadul mentünk, ahogy csak tőlem (vagy az autótól) tellett! :) Ha kicsit jobban elfordítottam a kormányt, az már rükvercet jelentett.

Szeretik a pizzát: minden pékségben lehet kapni pizzának tűnő, olyan másodosztályú pizzát.

Banyica (баница): Nemzeti étel, rétestésztába (vagy valami leveles tésztába) van sajtnak nevezett sós túró tekerve, az egész pedig csiga alakban feltekerve. Valahogy mindig megbánom, hogy veszek, túl zsíros, és valamitől (lehet, hogy a sajt miatt) egy kicsit kesernyés. Ha veszünk, csak melegen érdemes enni! Krasimira nem szereti annyira, és Keti azt mondta, ő se, mert ő jobbat tud házilag készíteni. Ettől függetlenül itt ezzel kínálják az önkénteseket, mert bolgár étel (tényleg nem láttam még hasonlót).

Kenyér: Nem láttam még egykilósat! 600-650-700g-os a legnagyobb. Ezek kb. egylevásak. Műanyag vagy papírzacskóba vannak csomagolva, és ritkán látni nem-felszeleteltet. Naponta megeszek 600g-ot, ha minden étkezésre ez a fő fogás.

A hagyományos bolgár kenyér köralakú és cikeket vágnak belőle (megkóstoltam a triavnai bolgár vacsorán)

Porcukor: kisebb zacskóba van téve az 500g porcukor, és ha öntöm egy tálba, úgy porzik, mint a kakaópor szokott (szerintem finomabbőrlésű, mint a magyar kék zacskós)

Margarin: csak dobozos van, sütőmargarin nincs

Zacskós leves: minden bizonnyal nem nagyon esznek levest, mert nincs nagy választék. A Maggi zacskók inkább főételek elkészítéséhez vannak, pl. csirkehús vagy makaróni. 

Rakija: borospohárban kínált fehérbor színű rövidital. Itt az alapmennyiség nem a feles, hanem az 1dl. A házi készítésű 60-70% alkoholtartalmú.

Élesztő: 42g-os

Tarator: hideg "leves", bolgár nemzeti étel ez is, higítottkefírből van a leve

Túró: a boltban nehezen találtam meg, elsőre egy Sirene (сирене) nevű fehér és túróvá morzsolható, de méregsós sajtot vettem (és pont édes sütit szerettem volna vele készíteni). Másodikra megtaláltam, külön sajtos pultnál. Az íze más. A sirene nevűvel összekeverve elég sós volt ahhoz, hogy túrógombócot főzzek belőle.

Mit eszem, iszom:

• tea cukor nélkül, tojásrántotta
• sültkrumpli: későn jöttem rá, hogy zsírban sütni nem éri meg ilyen kis háztartásban (főleg, hogy a használtolajat nem lehet leadni!)
• pirított kenyér: szuper a kenyérpirító, vízszintes elrendezésű!
• éttermek

Érdekes ételek

• Camilla kedvence (a nutellánál is jobban szereti) a mandulakrém
• Itt ettem először zsírban sütött (fried) fagyit egy kínai étteremben

• ittam olyan teát, ami (cukor nélkül) édes ízű volt! hátul éreztem

A boltok fajtái

Itt a kis, polcokkal zsúfolt ABC-ket is szupermarketeknek nevezik. A mégkisebbeket minimarketeknek. A nem élelmiszerbolt neve meg магазин. Először azt hittem, újsággal kapcsolatos, aztán rájöttem, mit jelent. Például ha látunk egy ilyen táblát, az nem 300 magazinról vagy állatkerti magazinról szól, hanem egy állateledel-boltot hirdet: Van piac is, ahol terményeket (zöldséget, gyümölcsöt és virágot) adnak el. 

Láttam CBA-t! - magyar tulajdonú bolt, és ahogy Magyarországon is drága boltnak számít, Bulgáriában is az, voltam benne.

(Az Otp is magyar tulajdonú, és ez a fő bankja Bulgáriának)

A pénztárnál:

Nem szeretik az aprópénzt. Mikor a 0,49 levás almát 20levával fizettem ki, morgolódott a pénztáros, és a másik pénztárból kért aprópénzt. Mikor a táncóráért a 2 levából az egyiket kb 15 pénzérmével számoltam bele a kasszába, nem örült neki a dobozt (kasszát) tartó néni.

A pékségeknél és elég sok boltnál nem adnak blokkot (!). A BILLA-ban (német eredetű, nagy szupermarket) ott adnak. Ott meg azt szokták megkérdezni, hogy van-e billa kártyám.

Akciók:

Billakártya: Lehet, hogy beszerzek, mert állítólag ingyenes (de azért ők is ingyenesen kapnak sok adatot rólam). Szóval van sok olyan termék, amiknek a polcra kitett tábláján van billakártya jelölés, és azzal kedvezményt lehet kapni rájuk. Egyébként a BILLA-ban adott termékcsaládon belül (pl kenyerek, desszertek, halkonzervek, vajak) mindig le van valami akciózva (ezek polcra kitett táblája piros), úgyhogy elvileg meg lehet oldani a vásárlást, hogy (ne csak kicsit, hanem) jóval olcsóbb legyen, mint egy kisebb boltban.

Nyitvatartás

A boltok vasárnap is nyitva vannak (a BILLA csak fél9-től), és nemzeti ünnepnapon is nyitva voltak. A pékségek kirakatai vasárnap üresek!

Termékek

• Láttam olyan kozmetikai terméket, amin az első felírás magyar volt (megakadt rajta a szemem). Vannak olyan termékek, amin csak szláv nyelveken van a leírás, de abból 3-féle. Mindegyik nyelv érthető lenne a másik kettőnek, de azért leírják, germán nyelvcsaládba tartozó leírás viszont nincs.
• magyar (маджар) elnevezésű termékek! 

Önkéntesek:

• Török: többen is mondták a nevük jelentését
  • Deniz: jelentése tenger 
  • Yusein: Isten ajándéka (ha jól értettem)
  • Shen (vezetéknév) = boldog (Mikor a szülei törökországba költöztek, vezetéknevet kellett adni nekik, mert a bolgároknál nincs rendes vezetéknév. A szülei nagyon jókedvűek voltak, nevetgéltek, ezért adta a jegyző ezt a vezetéknevet nekik.)
  • Mert: tetején lyukas pamutsapkát hord általában (jól áll neki amúgy), és "kecskeszakáll"-las 

• Spanyol: furán beszélnek (az "I was" nekik 'i voz' és nem 'áj váz'), szakállasak

• Francia: engem franciának nézett Kristine (egy fénykép elkészítése után kérdezte, hogyan mondják franciául, hogy köszönöm)

• Német: gyakran alsó hangon beszélnek pl. Camilla és Vanessa (én is tudnék azon a hangomon beszélni, mélyebb hangfekvés, de a magyaroknál nem jellemző, hogy azt használnák). Gyakran haarisnyát és kisnadrágot hordanak.

  • A gulash szót ők is használják, de az nem levest jelent nekik, csak a húst
• Bolgár: Keti is úgy mondja az "I was"-t, hogy o-t mond á helyett, és ezt is tanította a gyerekeknek. Szerintem, ha nem is á, de a-val kéne mondani o helyett. Az L betűt nagyon érdekesen mondják, a buszon egyszer egy jegyárusító fennhangon tanította nekem az utasok között (amúgy nem zavart), hogy hogy mondjam ki a Kolarovo településnevet.
• Cseh: Elég egyszerűen élnek, akikkel találkoztam, nincs okostelefonjuk. Egyáltalán nem barátságtalanok, mint ahogy a magyar szólásokban meg lehet szokni (pl. csehül áll a dolog), sőt! Mondták, hogy Ahoj!-jal köszönnek, és köszönnek el. Mikor mondtam, hogy egyetlen kifejezést tudok, hogy "do toho" (hajrá!), megértették :)

Emberek

• nagyon sok önkéntesen van piercing (olasz, német)
• általában mindenki (mindenféle nemzetiségű és egész máshonnani önkéntesek) ismerik azt a youtube videót, ami a német nyelv "csúnya hangzását" hivatott bemutatni, és nagyon gyakran előjött ez a téma más-más társaságokban. Én már egy kicsit unom, hogy azon nevetgélnek, miközben nekem lenne más (ezzel ellentétes) véleményem is a német nyelvről.

• más nemzetiségűek nem ismerik azt az (azt hittem) angol szót, hogy pendrive!, ők USB-nek hívják, vagy valami másnak (talán flash drive-t mondtak?)

Bolgárok nevei

• A kommunizmus idején az emberektől elvették a vezetéknevüket, ezért kapták az akkor születettek a szüleik nevét (Veronie mondta) pl. Ivanova vazatéknevet kapott, akinek Ivan volt az apja
• Eszerint volt előtte rendes nevük! 

Magyarország bolgár szemmel: többször is, mikor bolgárok megtudták, hogy magyar vagyok, kérdeztek a határokról: szerintem tele lehet az újság Magyarország meg a bevándorlók kapcsolatával

• önkénteskedésem első napjaiban egy iskolai tanár kérdezett, hogy mi a véleményem Orbánról, akit diktátornak tart
• a Triavnai vacsorán az asztaltársam kérdezett, hogy le vannak-e zárva a határok Magyarországon
• nagyszombat éjjel, Plovdivból hazafelé egy tekintélyes 50 év körüli hölgy kezdett el arról beszélni, hogy mi van a sok Szíriaival, ki zárja le a határokat - ki nem, ki látja el a "menekülteket" 

Magyar nyelvi nyomok Bulgáriában

• Маджаров: vezetéknév, ami magyarral kapcsolatos. Ilyen vezetéknevű ember az egyik húsipari gyárnak a vezetője, termékeinek Маджаров a márkaneve (a termékek fotóit lásd: Boltok). A virsli, amit gyárt különösen olcsó, de ennyi Eszámot még nem láttam összetevők leírásában.

• Маджерито: egy település Stara Zagora és Kolarovo között, a Wikipédia szerint a magyar lakosokról kapta a nevét! (utolsó Kolarovóba való utazásomkor vettem észre, milyen érdekes a neve, így néztem utána)

• (a magyarral megegyező bolgár szavakat lásd: a Bolgár nyelv)

Írtam már a közlekedésről, és a városról, ahova érkeztem. Ebben a cikkben még gyűjtöttem néhány látnivalót/érdekességet. 

A főutca tele van ruhaboltokkal, bankokkal, patikákkal, optikákkal és büfékkel, gyorséttermekkel. Ezek ismétlődnek végestelen végig. 

Vannak kukázó emberek, meg kéregetők. 

Fölfelé szélesedő házak (akár több "lépcsőben" szélesedőek) : Onnan erednek, hogy régen csak a ház alapterületéért kellett fizetni. Az emeletek fákkal vannak alátámasztva. A legtöbb ilyen hagyományos ház színe fehérés barna (a fagerendák és az ablakok miatt). Ilyen házak turisztikailag felkapott helyeken vannak, láttam pl. Plovdivban egy dombra felvivő macskaköves út mellett, és Triavna belvárosában. 

Bérházak: Stara Zagorába érkezve a bérházak nem túl bizalomgerjesztőek, de bentről megismerve a házakat, otthonosabbak.

Parkok: Stara Zagora a legzöldebb város állítólag. Valóban nagyon sok park van benne. És egy domb lábánál fekszik, ami 10 perc gyalog a főutcától, és számomra a Bükkel (aminek lábánál Miskolc van) nem hasonlítható össze (igaz, a Bükk nem egy park, hanem erdő), nagyon szép, ösvényekkel, amik elágaznak, kereszteződnek kb 50m-enként. - Nem kell hosszútávú döntéseket hozni rajtuk. A képen a központi park van, ahol pl. a képen volt egy néptáncos program, bárki beállhatott. Máskor meg odaült egy fúvós zenekar és zenélt :) A parkokban több helyen felnőttjátszótér (szabadtéri fitneszpark) is van.

Sok gyerek: Stara Zagorában az utcák tele vannak babakocsisokkal. Hallottam olyan gyerekről, aki nem délelőtt jár iskolába (általános iskolás), hanem délután jár tanításra. A parkok tele vannak gyerekekkel, anélkül, hogy majális vagy valami városi ünnepség lenne. Egy péntek délután 6 óra körül, jóidőben voltam a Trákia parkban, és ott csodálkoztam el, mennyi gyerek van. Az Ayazmo parkban is tele volt a felnőttjátszótér velük egy másik alkalommal. 

Városi iskola: Az Ivan Vazov általános iskolába a szülők nem mehetnek be a gyerekeikért, hanem feltelefonálnak a napközis (itt a napközi lehet, hogy kötelező) tanárnak. Ilyenkor a gyerekek gyakran táncolni kezdenek a tanítónő telefoncsöngő hangjára. Az iskola egyébként ugyanolyan felépítésű a matek iskolával (a tanári folyosója ugyanott van), egyidőben épülhettek, kommunista stílusban.

Bolgár érettségi: 2 tantárgyból kell érettségizni: bolgár+valami más (pl. Ketinek az angol volt), nyelvvizsga nem kell egyetemhez, Keti nem akar érte fizetni, ezért nem csinál. A szótár háromhasábos! Külön van hely a szavak cirill és a latinbetűs változatának is. 6 érdemjegy van, a hatos a legjobb. 

Mindenhol ivókút: minden parkban, templom előtt, de még a buszpályaudvaron is. Toitoi WC-k is ki vannak rakva a parkokban. 

Cipőpucoló ember: ilyet még sose láttam!

Kutyák, cicák: Bulgáriában nem galambok, hanem ilyen állatok vannak az utcán lépten-nyomon. Nagyon szelídek, és bátrak, nem szaladnak el. A macskák gyakran kukából bújnak elő. 

Időjárás: Az időjárásban nincs szembetűnő különbség. Méghogy melegebb van Bulgáriában, mint Magyarországon!

Domborzat: sok a hegy

Fekete tenger: állítólag tényleg feketébbnek néz ki (talán oxigénből van több benne, nem emlékszem)

Először is megemlíteném, hogy a templomok belülről éppúgy nem érdekelnek, mint kívülről, akárcsak a festménykiállítások vagy kastélyok (személyes blog, akinek nem tetszik, ne olvassa). Klasszikus templomból egyre emlékszem, ami eddig életemben tetszett (különlegesen nagy ablakain beengedte a napfényt), modernből lehet, hogy több is volt. Szóval nem szoktam templomba úgy menni, mint turista: azért vagyok viszonylag tapasztalt a templomokban, mert próbáltam minél barátságosabbat keresni, ha már a saját vallásom szerintit nem találok. (Vagy mégis?)

Az egyházak eloszlása Magyarországhoz képest: ha el kéne magyaráznom a keresztény vallás eloszlását, ezzel az ábrával tenném

• Magyarországon és Bulgáriában is hagyományosan a keresztény vallás a fő vallás, ezen belül vannak katolikusok és nem katolikusok. A kereszténység egy világvallás, mint a buddhizmus, az iszlám, a hinduizmus,... Európa kultúráját a kereszténység határozta meg, az iszlám bevándorlás (ahogyan a menekültek emigrációja is) egy viszonylag új jelenség. Azt hallottam (azt hiszem franciaországi de arabnak kinéző, eredetileg iszlám vallású) önkéntestől, hogy Bulgáriában az ortodox egyház korlátrozza a mecsetek használatát, van egy mecset Stara Zagorában, amelyiket állítólag egyszer engednek kinyitni évente.
• A katolikusok eloszlása különbözik a két országban. Magyarországon a római katolikusok vannak többen, akik "új" naptárt használnak, Bulgáriában meg az ortodoxok, akik a régi naptárhoz kötik az ünnepeiket. Emiatt van, hogy Bulgáriában máskor jön a nyuszi, mint Magyarországon vagy bárhol máshol Európában. 
• Azok, akik kissebbségben vannak, megoszlanak: a magyar ortodoxok kötzött vannak a "bolgár ortodoxok", akiknél később van a húsvét, a bolgároknál meg vannak "nyugatias típusú" római katolikusok (Plovdivban), akiknél előbb van a húsvét.

• Vannak, akik az ortodoxokat nem sorolják a katolikusokhoz, hanem külön halmazba kerülnek, úgy mint a protestánsok! Bulgáriában az ortodoxok magukat katolikusnak mondják! 

Ortodoxok

A fő bolgár egyház: ortodox 

• hasonlít egy kicsit a görögkatolikus valláshoz, ami Magyarországon szerintem elterjedtebb, mint az ortodox
• Magyarországon is van bolgár ortodox egyház (Budapesten)
• a magyar ortodox (és egyéb keresztény) egyháztól abban különbözik a bolgár ortodox, hogy nem tért át a Gergely naptárra
• máskor ünnepli a húsvétot: Krasimira szerint Bulgáriában 1 héttel szokott később lenni, ez évben egy hónappal később, márc. 27. helyett május 1. után lesz itt húsvét (nem ünneplik együtt a zsidókkal)
• a nem turistáknak szóló információ (szertartások ideje) templomban kifüggesztett plakáton, és szóbeszéd útján terjed, nincs nagyon honlapjuk, e-mailemre nem válaszolnak

Bulgária tele van templomokkal, kápolnákkal, Stara Zagorában van 5-6, Avsenogradban vagy 10, Plovdivban több. Kívülről kb. olyanok, mint a római katolikus templomok, de belülről nagy a különbség.  

• Még sötétebb van: a falak barnásra vannak festve (a csillárok kis fényei és a gyertyák jobban látszódnak) 
• a szentéj előtt fal van (nem teljesen a "plafonig"), rajta 3 ajtó, ezeket nyitják, csukják egy liturgia alatt sokszor (a pap), ki-be mennek (nagyobb templomban beöltözött segédekkel), mindig a "megfelelő" helyen
• gyertyák, gyertyatartók: 
  • aki imádkozik, az gyertyátgyújt, aztán ráteheti egy kör alakú gyertyatartó állvány egyik körének gyertyatartójába, vagy beleszúrhatja egy homokózóba (ilyenek is ki vannak téve)
  • bolgár római katolikusok is átvették - a Sv Ludvig katedrálisban is lehet gyertyát venni és álló gyertyatartók vannak
  • van olyan ember, akinek az is a feladata, hogy a rövid ( majdnem leégett) gyertyákat bedobja egy tartóba (vízbe) 
• "portásfülke": az ajtókon bemenve, általában a templom hátuljában) ki van téve egy asztal vagy egy fülke van kialakítva, ahol képeslapot vagy gyertyát lehet venni
• orgona nincs: a Sv. Troica templomban kórus énekelt egyik vasárnap, a kápolnában egy bottal járó nő
• sok szőnyeg van, nincsenek padok: székek vannak, aki elfárad, az nyugodtan leülhet (általában öregek), szóval nem jellemző az ülés-felállás
• képek szentekről: aranyozottak, csókolgatják, hajlonganak előtte (térdeplés nem jellemző náluk)
• trónszék: nem ül bele senki, ezelőtt is hajlonganak, meg tömjéneznek
• parketta van, nem kövezet

Vasárnapi ortodox liturgia:

• Stara Zagora templomaiban 9h-kor kezdődnek (eddig 3 templomban, ahol voltam, ezt tapasztaltam)
• közben ki-be mennek az emberek és egyéni imájukat végzik (hajlongásokkal, gyertyagyújtással, szentképek előtti tisztelgésssel)
• keresztvetés: három ujjat összeérintve előbb a jobboldalra, nagyon gyakori mozzanat (de nem egységesen csinálják)
• nem értem a szövegét, de ha magyarul lenne, akkor se biztos hogy feltűnne, hogy mikor kezdődik a vasárnapi Szentmise: előtte állítólag már egy órával elkezd énekelni a pap

Római katolikusok

Római katolikus egyház Bulgáriában: azért írok róla, mert nincs róla írás, tapasztalatokkal lehet ilyeneket megtudni

• kétfajta van: amelyik az ortodox (keleti, régi) naptárat használja az ünnepeihez, és amelyik a pápával együtt atrtja az ünnepeket
• helyek, amiket találtam:  
  • Plovdiv
  • Szófia: a honlapjukon meg tudtam kérdezni, hogy mikor van Plovdivban szentmise, mert a plovdivi katedrális nem válaszolt
  • Belozem: a Plovdiv felé menő vonat érinti, közelebb van, mint Plovdiv (a szófiai teplom honlapján találtam, kapucinus templom, nagy valószínűség szerint római katolikus)
  • Burgasz: A Fekete-tenger partján (szintén a kapucinusok temploma)
  • Stara Zagora

Római katolikusként Bulgáriában: 

Mikor idejöttem, azt hittem, végig ortodox misékre kell mennem, ha a vasárnapot ünnepelni szeretném. Elkezdtem a szertartást lefordítani (találtam egy angol meg egy bolgár változatot is, amik szinte fedték egymást), aztán 3-4 óra után még mindig csak az elején tartottam, így abbahagytam. Aztán (tőlem) egy elég váratlan döntés után (úgy döntöttem, elmegyek a társaimmal egy számoomra ismeretlen emberek által szervezett buliba, egy más városba) Plovdivba kerültem, és szinte meghatódtam, hogy római katolikus templomra találtam. Két héttel később, mikor azon gondolkoztam, hogy Plovdivban hol szálljak meg, hogy a húsvétot szombaton és vasárnap is megünnepeljem (ha már olyan messze elutazok), váratlanul fülembe jutott egy Stara Zagorai görög+római katolikus közösség híre, így hazajöhettem, és itthon ünnepeltem a vasárnapot velük. Ahhoz képest, hogy első vasárnap egy kis ortodox templomban egy öreg nő és egy pap énekelte duóban a liturgia szövegét, aztán Plovdivban már az orgonaszónak is tudtam örülni, a harmadik héten meg latinul énekelt egy kórus az ortodokx misén (és már ezt is méltányoltam, hiába amúgy nem szeretem), itt a negyedik hétvégén gitáros mise volt! Amellett, hogy a liturgiát értettem (sőt a szövegét is olvashattam közben). Szóval elég kalandos úton találtam meg a helyem itt, nagyon sok szerepe volt benne a csodás "véletleneknek".

• A plovdivi katedrális:
  • A plovdivi Sv. Ludvig katedrális nyugati típusú, akkor ünnepelte a húsvétot, amikor Magyarország. Nagyszombaton ott voltam a feltámadási körmeneten. Húsvétvasárnap pedig Stara Zagorában a nagyböjt 2. vasárnapját ünneplő római katolikus közösséggel találkoztam, akik keresztutat tartottak a mise után :)
  • átvette azt az ortodox szokást, hogy gyertyákat lehet venni és gyertyatartóba állítani.
  • Van több papja, egyikük a püspök. Mikor először láttam, nevetségesnek találtam, mert gondoltam, hogy Bulgária kb. négy róm. kat. templomához (és így számolva max. 15 papjához) minek püspök egy nem fővárosi templomba. Négy hét után úgy gondolom, lehet, hogy nem is olyan kicsi ez az egyház itt Bulgáriában, csak rejtőzködő, külföldi szemmel. 
  • Nagyszombaton nem láttam benne szent sírt. A feltámadási ünnepre kivételesen gyertyát vettem, fél leváért egy kb. egy órán keresztül égőt (de nem égettem le). Itt minden elég spontánul ment: az elején a bevonulás (a 3 megállással és énekléssel) sötétben volt, de aztán hirtelen minden lámpát felkapcsoltak, a nép egy része pedig odaözönlött a húsvéti gyertyához, hogy meggyújtsa a gyertyáját, ahelyett, hogy fokozatosan a gyertyák fényét továbbadva egyre világosabb lett volna, és végül a lámpák is felkapcsolódtak volna (így szoktam meg). Szerencsére a mise elején levő éneket nem húzták sokáig, mint a magyar liturgiában. Az orgonaszó is úgy szólalt meg, hogy nem volt benne semmi örömzene, meg harangszó, egyszerre mintha el se hallgatott volna 3 napra, elkezdtek rajta játszani az első olvasmány után. Minden család vitt errre a misére ételt, mellettem hímestojásokat vittek, és csomagolták ki a mise végén, amikor megáldották őket: itt is, a püspök nem vonult végig a padok között, hanem az oltár mögül hintett szenteltvizet a padok felé. Feltámadási körmenet meg nem volt, de azért így is 1 és 3/4 órás volt a Szentmise.
• Stara Zagora:
  • templom nincs, de vasárnaponként 3-szor is van mise, egy bérház földszinti lakásából kialakított teremben (a képet pont - a bolgár időszámítás szerinti - nagycsütörtökön készítettem, amikor jelképesen kiüresítik a templomokat, pl. leveették a keresztet)

• a régi naptárt használja az ünnepeihez
• első alkalommal, mikor ott voltam, gitáros mise volt, a pap volt az egyik gitáros :)
• később sokmindent megtudtam, a szalézi rend tartja fenn, akik főként cigány gyerekekkel foglalkoznak, és épül már egy római katolikus templomuk is a város szélén, a dombon
• Megtaláltam a honlapukat: http://en.fondaciadonboskobg.org
• Néhány dal, ami emlékeztetni fog rájuk (és fenn van Youtube-on): Няма друг като теб, Аз издигам Твоето име, Тук съм да Те хваля
  
  

Plovdivtól 20 percre van ez a település, és szupervonattal (alacsonypadlós, és áramvonalas, mint a Budapest közelében zónázó vonatok) lehet odautazni. Az állomásról emberek igazítottak el, hogy merre menjünk a várhoz: megtanultuk egy térképről, hogy Avsenova Krepost a vár neve. Egy nő megmutatta, mikor kell a hegyi (erdei) útra térnünk.

A vár felé vezető út:

• Sokáig mentünk a hegy oldalában menő erdei (ligetes, kis fákkal, bokrokkal körbevett) úton, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a völgyben levő településre. A nap pedig sütött, elég volt pulcsiban lenni.
• Mikor megláttuk a várat egy kicsit arrébb levő hegyen, elbiztonytalanodtunk, de egy szembejövő turista megerősített, hogy ez az az út, ami odavezet.
• Útközben volt egy kápolna, aminek a vállamig ért az ajtajának a magassága.

A vár: 

• 1 leva a belépő diákoknak: Ez volt az első alkalom, hogy tudtam használni a kedvezményre jogosító "önkénteskártyámat" (Camilla is a sajátját), mivel Bulgáriában nem fogadják el általában, nem ismerik ezt a kártyát. Itt is csak azért tudtuk használni, mert azt hitték, diákigazolvány (nekem március végéig tényleg van igazolásom, hogy diák vagyok, de az egy A4-es papír magyarul, biztos nem kezdenék el olvasgatni).
• Várfalak között kialakított úton lehet felmenni a várromok tetejére, ahol egy bolgár zászló lengett, és ugyanott le.
• A várban van egy kápolna. Különös fényjelenséget láttam itt, ilyen kontrasztosan még sose láttam meg a napsugarakat. A fényképen is nagyon jól látszik. A másik fényképen meg látszik a völgyben a település.

SVM Super Volunteers Meeting: Vasárnaptól a szerda reggeli elutazásig tartott.

• Krasimira felajánlotta, hogy bár munkaidőt vesz el, elmehetünk, ha utána bepótoljuk a hétfői és a keddi munkát (iskolákba menést). Először nem akartam menni, mert egyrészt elég új voltam még Stara Zagorában is, másrészt amikor elmondta "nekünk" (a második hetemen), folyton úgy éreztem, mintha C-val és K-nal beszélgetne, hogy ők már ugye jártak ott, tudják ott van ez és az közelében, és az ő véleményüket kérte ki, rosszul éreztem magam, nem volt kevdvem ezek után elmenni, úgy gondoltam, hogy ott sem érezném jól magam. Következő nap ennek ellenére igent mondtam, és egész jó volt, azon kívül is, hogy nem lett volna jó kimaradni. 
• Trivanában kb. 10 önkéntes teljesít szolgálatot. Egy részük messzebb lakik, ők biciklit kapnak a főnöküktől (!), azzal közlekedtek 

Az út Triavnába

• A délelőtti vonattal indultunk, hogy időben ottlegyünk. Útközben felszálltak Barbara, Kriszi és Cesar (szezár, ha jól értettem). 
• Útközben, ahogy közeledtünk, egyre több hegy volt jobbra-balra mellettünk, és az utolsó 30 kilóméteren, néha mintha metróvá változott volna a vonat: átmentünk vagy 15 alagúton (volt, hogy 1 percen keresztül abban mentünk).
• Nem minden vonat megy el Triavnáig, Placskovcsin átszálltunk buszra, azzal mentünk tovább.
• Megérkezve Svan (a szervező bolgár férfi, aki egykor Krasimira szervezetéből ment külföldre önkéntesnek) és Márió (francia, mezítláb szandálban nem fázó lány) várt minket.

Triavna

• Elmentünk múzeumokba. Svan nagyon érdekesen, figyelemfelkeltően tudott "idegenvezetni". Volt egy "Régi iskola" nevű épület (eredetileg iskola volt, nagyon régen alapították), amelyben kiállítások voltak, többek között az egyik terméből egy korabeli osztálytermet alakítottak ki. A padsorokon hátrafelé haladva egyre "újabb" íróeszközök voltak: először a padok tetején egy sekély medence volt kialakítva, benne homokkal, azon írtak pálcával. Aztán palatáblák és -vesszők voltak kipakolva, aztán pedig tintásüvegek, bennük madártollal. A falon a régi bolgár abc volt látható (nem tudom, hogy Cirill és Metós előtti, vagy a cirill írás régi változata). Sven másfél méteres tanítói pálcával mutatott mindent. Voltak kiakasztva táblák, amiket lefordított nekünk: lusta, szabályok megsértője, és egyéb rossz tulajdonságok voltak rájuk írva bolgárul. Ezeket akaszthatták a rosszgyerekek nyakába és egy hétig hordaniuk kellett. 
• Ezután elmentünk egy étterembe ebédelni, palacsintát ettem csokiöntettel. 
• Fagyoskodtunk, mert szombat óta lehűlt a levegő, vártunk a következő vonattal érkező önkéntesekre. Aztán még megnéztünk egy múzeumot, velük együtt, Svan elmondta néhány benne levő szobor emberének (általában bolgár híres történelmi személyiség) a kilétét, és mutatott 2 szobát: az egyik mennyezetét a mester, a másik mennyezetét a diákja csinálta. Egymást nem nézték, mégis ugyanazt a napmotívumot faragták a famennyeezetbe. Mivel a diák ügyes volt, elnyerte a mestercímet (az volt a szokás, hogy ha nem tudja meghaladni a mesterét valamiben, akkor diák marad).
• Találkoztam két Szerbiából jövő önkéntes lánnyal is, nekik annyira nincs munkájuk, hogy ehéten utazgattak. Vanessa német, Sara pedig francia. 
• A város központjában, a sétálóutcán csupa fehérre festett barna gerendás és tetejű ház van. Van egy olyan utca, ahol csupa kézműves műhely van, és a saját készítményeiket árulják az emberek, állítólag lehet "rendelni" is, hogy mit készítsenek. Az egyik utcai kirakatban kipróbáltam egy jojót. Volt olyan önkéntes, aki kis íjat meg nyilakat vett. Az utca macskakövekből van kirakva, a forgalmasabb utakon pedig pirosra festett macskakövekből van kirakva a középvonal és a forgalomirányító nyíl. 
• Itt mégtöbb macska van. Valaki elkezdte az egyiket etetni, és a szomszéd utcasarkokról 6-8 macska gyűlt az ember köré, de volt pár olyan is, amiket távolabb lehetett látni. Szívesen készítettem volna fényképet, de még egy körfotó sem lenne elég, annyi helyre lehetett nézni, hogy macskát lásson az ember. De nem csak macska van, címkézett fülő kutya is van (legalább három, ennyire emlékszem). Egyik kutya úgy odafeküdt a kereszteződésbe, mintha megdöglött volna, biztos jóllakott volt. Az autó meg kikerülte (elég széles volt az útkereszteződés). Az emberek nem használnak biciklilezárót, ha a boltba mennek, csak leállítják a biciklit.

• A szálloda: Triavna két meredek hegy közé épült. A hegyre felfelé is építettek házakat. A szálloda az egyik hegy tetején volt, emiatt a teraszáról nagyon kedvező volt a kilátás (nekem nem annyira tetszenek a hegyek, jobban szeretem a dombokat, mint pl. Stara Zagora dombja, de Camillának és másoknak általában ez tetszik jobban). Légvonalban lépcső vezetett fel, de szerpentinen autóval is fel lehetett menni. Megkaptuk az egyik tetőtéri szobát (nekünk, C, K, és én, volt a legjobb szállásunk). Eredetileg szerintem nászútra volt berendezve. Volt szép nagy sarokfürdőkádja. A szobánk ablaka keletre nézett. Franciaágyon voltam Camillával (akik kisebb szobát kaptak, hárman kellett, hogy aludjanak franciaágyon), Katthrin meg egy kanapén a másik szobarészben, ahol TV is volt. 

• Este elmentünk a Dominó Pizzériába: taratort ettem vacsorára. Ez a legolcsóbb, de gondoltam, egyszer ki kell próbálni. A tarator hideg leves (nem főzik meg). Hígabb fajta kefír a fő alapanyaga, uborkadarabok vannak benne, és kaporral szórják meg. Mivel savanyú, nem nagyon ízlett. Szépen nézett ki és az uborka jó ízű volt benne. Eire, a három napja Triavnába érkezett (triavnai) önkéntes is ilyet evett.

•  A vacsora után elmentünk egy diszkóba közösen ( a résztvevő kb 40 önkéntes). Volt karaoke is, meg gépi zene, felváltva. Nagyon sok a spanyol, francia és olasz önkéntes (a résztvevők fele), ezért sok nem angol nyelvű szám is volt, de lelkesen énekeltek. Karaoke számok: Nossa, nossa, Mamma mia, Highway to hell, Bella ciao, Mambo5, Paradise city. Egy grúziai (angolul Georgia-i) srác narancslevet vett nekem, Stannel pedig megittunk valamiből egy felest. 
• 2 óra körül mentünk haza, dideregve, Camillával, Vanessával és Sarával.

• Hétfő reggel elmentem kenyeret venni, és Camillával ettünk belőle reggelire. Kör alakú, zsömleméretű részekből összeragasztott volt, és nem volt drága. Nagyon finom, puha kenyér volt.
• 3 óráig szabadon sétáltunk a városban. 
• Kincskereső játék: a városban különböző helyszínekre kellett eltalálni, és azokon egy-egy feladatot megoldani. A csapatunkban 5-en voltunk, a török Mert, egy spanyol fiú (akivel beszélgettem a diszkóban is) és 2 bolgár lány (12 és 16 éves) volt rajtam kívül. Útközben tudtunk velük egy kicsit beszélgetni. Nekem nagyon tetszett, csak sokat kellett sétálni (eltévedéssel együtt), így nem tudtuk befejezni. Volt egy állomás, ahol valami saláta összetevőit kellett lefényképezni a boltban. Volt bicikliszerelés, ahol az ülés és a kerekek felszerelése után én próbáltam ki, hogy jól gurul-e (ez is benne volt a feladatban). A szépművészeti szakközépiskola előtt én rajzoltam le  aszavakat, amiket ki kellett találnia a csapatomnak. Volt egy feladat a tónál is, ahol egymás vállát fogva sorban békaugrásban kellett megtenni egy távot (elég fárasztó, főleg, hogy vicces is, és az méginkább elveszi az erőnket). Volt egy felnőttjátszótér, ahol megvolt, hogy mindegyik csapattagnak kellett csinálnia egy gyakorlatot, és meg volt mondva, hogy melyikből menyit. egyszerre kezdtük és telefonnal felvették videóra. Én úgy értettem, hogy 50-et kell csinálnom (valami fekvőtámasz szerűség volt a feladatom, csak hátul volt a kezem), de nem szóltak, hogy abbahagyhatom, felvették videóra mind az 50-et, csak mikor végeztem, akkor mondták, hogy 15-re gondoltak. Volt egy interjú is: egy nagyon jóképűnek kinéző sráccal kellett beszélgetni, mindenféle agyament, vicces kérdésekre válaszolni, és videóra felvették. Ilyet még nem láttam: a kamera forgott, meg mozgott kicsit, aszerint, hogy hol voltunk. Én voltam az interjú alany, és mikor megkérdezte, hogy ki lennék, ha egy nap felébredve én választhatnék, rávágtam, hogy Micimackó, ez jutott leggyorsabban eszembe. 
• Utána a városházára bementünk és mindenki elmondta, honnan jött, milyen a szervezete. Svan mondott egy nagyon értelmes és lelkesítő beszédet a szervezetük mottójáról, arról, hogy "The change is in you". Arról is beszélt, hogy vannak olyan önkénteseket fogadó szervezetek, akik nem annyira szolgáálják a fiatal fejlődését, csak a pénzt teszik el, amit az EU-tól kapnak, pl. ha nem adnak munkát (az önkéntes csak utazgat országszerte a pénzből, de nem segít másokon), vagy ha nem kísérik figyelemmel a munkáját, (csak kiadják a melót, attól függetlenül, hogy a fiatal fejlődését szolgálja, vagy nem). Nekem úgy tűnik, Svan jó vezető: aktívan segít a csapatnak, de nem diktátor, mert nagyon jófej minden egyes emberével. Volt egy vetítettképes előadás is egy bulgáriai szervezetről, ahol tanulni lehet. 
• Este "tradicionális bolgár vacsorát" ettünk. A kenyér kör alakú (magasabb korong) volt, cikkeket lehetett belőle venni. Volt barbecue (kisebb, nagyobb), zöldséges tálak, krumpli, rizs, és Rakija. A rakija borospohárban volt, félig töltve. Azt mondta a velem szemben ülő bolgár férfi, hogy ez normális nálunk, hogy a rakiját ilyenből isszák, és náluk nagyobb az egységnyi mennyiség. A rakija bolgár rövidital, a házi (állítólag itt házi rakiját kaptunk) 60-70%-os alkoholtartalmú. Egy kicsit kóstoltam meg először, és hamar rájöttem, hogy nem bor.

• Kedden megnéztük a szépművészeti iskolát (15-18 éveseknek van, de a legtöbbjük utána nem a szakmában helyezkedik el, hanem egyetemre megy). Bementünk a tanórákra, mindegyik valamilyen képzőművészeti óra volt, lehet, hogy a nyolc általános után itt már nem tanítanak matekot meg bolgárt. Vannak a diákok közt pl. festők, szobrászok, meg bútor és szobatervezők. A festők folyton aranyozott szentképeket festenek, tele van ilyenekkel az iskola folyosója (nekem nem tetszik ez a stílus). Láttam a rajz tanítását (olyan rajztáblás rajzolás volt, és egy kitett csendéletet rajzoltak, mint nálunk szabadkézi rajz órán egyetemen). Láttam a szobatervet (ha terveznek egy bútort, egy szobában helyezik el szabadkézi, vonalzós rajzban, nem számítógépen), láttam makettezést, faragást, és elkészült bútorokat.

Nagyon tetszett némelyik. A végzős diákok mindig el is készítik, amit megterveztek, és igény szerint árusítják a terveik szerinti bútort.

Veliko Tarnovo

• Délután mentünk Veliko Tarnovoba különbusszal. Svan szerint (aki kellő nemzeti öntudattal rendelkezik) ez egy olyan hely, ami kihagyhatatlan Bulgáriában. 
• A településen van egy hegy, patakkal félig körbevéve, ezt Царевец-nek (Caravecnek) hívják. Itt töltöttünk kb. 3 órát: a völgyhídon átmentünk és fel a hegyre. Útközben várfalak és sziklák. A hegytetőn volt egy kívülről templomnak kinéző épület (benne nem volt semmi oltár vagy szentségi szekrény vagy kis piros lámpás). A patak másik oldalán levő hegyen egy egyetem épülete volt látható (érdekes helyen van, szerpentinen lehet egyetemre járni). A másik oldalon, lefelé jövet egy palota romjai közt sétáltunk, néhol még megvoltak hengeres oszlopok. Lefényképeztem egy növényt, amiből nagyon sok volt a dombon, és nagyon tetszik: világoszöld színű, és így olyan, mintha a nap sütne (addigra elment a nap).

• A vár megnézése után szabadprogram volt. Egy ember az utcán fánkot árult. Érdekes volt a gépe, amivel teljesen automatizáltan lehetett elkészíteni a fánkot, lehetett látni, ahogy a tésztát többé-kevésbé kör alakúra formálva belecsöppenti az olajba, és ott haladnak a fánkok, miközben sülnek. Nagyon drága volt (4leva kb. 10 kicsi fánk), de amúgy jól esett a hidegben. Csokiöntetet nyomtam rá, és négyen osztoztunk rajta.
• Veliko Tarnovoban épp ezen a napon volt a városi ünnepség, egy parádé: hatalmas tömeg tódult felénk az utcán, mi meg (Camilla, Vanessa és Sara és én) boltba szerettünk volna menni, velük szembe. Elkezdtünk szaladni, hogy előbb találjunk egy boltot, minthogy a szembejövő tömeg odaérne, de aztán inkább sarkonfordultunk és visszafelé kezdtünk szaladni, hogy ne kerüljünk a tömegbe. Az utcai árusok sietve húzták az utca szélére portékás asztalaikat. Szóval akikkel voltam, nem akartak bekapcsolódni a menetbe, a sok részeg, ünneplő bolgár közé (én ennyire nem találtam volna veszélyesnek). Svan és még vele néhányan bevárták őket és velük együtt vonultak a domb előtti térig, ahova mi még a tömeg előtt mentünk. A tömeg itt állt meg, ahonnan jól lehetett látni a dombot, és 2 óra várakozás után (mi ennyit vártunk Vanessáékkal) a dombon elkezdődött egy bolgár történelmet Svan szerint elejétől végéig tökéletesen szimbolizáló fényjáték. Látványos volt, először minden fényt leoltottak, de aztán fokozatosan a toronytól kezdve egyre töb részt világítottak meg, és időnként csodálatosan meg tudták világítani az egész dombot (minden szikláját és falát). Közben szólt a zene. A végén tüzijáték volt. Ilyen évente egyszer van, és mi ott voltunk.
• 9-10 óra körül hazamentünk a busszal a szállodába.

A zászlók elég hasonlóak, a bolgár zászló két szomszédos zászlója a magyar és az orosz, e két ország nyelvével tudom összehasonlítani a bolgár nyelvet leginkább. 

• Az orosz (vagy lehet, hogy fehérorosz... a lényeg az, hogy cirillbetűs) nyelv megismeréséhez már volt szerencsém Alexander Rybak (egy népszerű énekes) anyanyelvű dalainak hallgatása révén.
• Rájöttem, hogy a "mozse li na vidja futbol macs?" (nézhetek-e focimeccset) mondatában a може szerepel Alexander Rybak egyik dalában is, aminek a címe Kotik. Utánanéztem, a jelentés is azonos. Az orosz котик (macska) is hasonló: bolgárul kotka.

Nem 2 betű egy hanghoz, hanem 1 betű több hanghoz: A bolgárt gyorsabban lehet leírni, mint sok más nyelvet, ugyanis a kiejtés szerint ír le mindent.

• 6 helyett 4 betűvel le tudja írni a nevemet, mert a zs (mint a rovásírásban, lásd a képen) egy betűvel írható. És nem is az utolsó az ábácéjükben. 
• Olvasni is könnyebb, mert, mint a magyar, annyira kiejtés szerint ír. Azért nehezebb olvasni, mint a magyart, mert a hangsúly véletlenszerű helyeken van, minden egyes szóhoz meg kell(ene) azt is tanulni.

A bolgárok a teát is tejának írnák - érekes így olvasni angolból átjött szavakat:

• Англия (angli-ja)

• Вашингтон, Ню Йорк

• Уикипедия (uikipédija)

• Библия (Bibli-ja), Якоб (Ja-kob)
• Az I betűt fordított N-nek írják, az N betűt H-nak, a H betűt X-szel írják, az X-et pedig kiejtés szerint ksz-nek írják: taxi - такси
• Автосервиз, автобус
• експрес 
• Лукойл (benzinkút) 
• мегабайти
• Макдоналдс - McDonalds! érdekesen ejthetik ki :)
• кетчуп - u-val ejtik ki a kecsapot! ezt tényleg, hallottam (lásd: van róla kép)
• бизнес сентър - biznesz szentör

Magyarul érdekes szavak

• Poklon: ez a szó gyakran előfordul halottat hirdető, utcára (pl buszmegállóba) kiragasztott A4-es lapokon. Azt jelenti szó szerint, hogy meghajlás. Nem tudom, miért ezt a szót írják.

• Kazanlak (Казанлък): egy település Stara Zagorától északra
• Azonos jelentésű szavak: пуйка (pulyka), палачинка, шапка (sapka, kalap), трактор, кренвирш (krenvirs a virsli, ami bajorul Wirschl)
• a zöldséget ők is a "zöld" szóból (zeleno) eredeztetik, lásd a zöldségesről szóló képet

A bolgárok egyszerre használnak latin és cirill ABC-t, így könnyebben megtanulják a latin betűs olvasást, mint mi a cirillt.

• A főutcán haladva nagyon sok angol feliratot látni. pl. a Praktiker épületén a "praktiker" latin betűkkel van, de alatta nagy, cirill betűkkel van kiírva, hogy kertészáru, lakberendezés, stb. Kivétek: A BILLA osztrák élelmiszerbolt neve a blokkon cirill betűkkel van.
• Angoltanuláshoz is meg kell tanulniuk a latin ABC-t.
• A számítógép- és okostelefonbillentyűzeten könnyedén váltogatják az írás nyelvét, aszerint, hogy angolul írnak szöveget, vagy egymás között bolgárul.

• Az X-faktor náluk "X фактор" (hö-faktor, de ezt iksznek olvassák: felét latin, felét bolgár ábc-vel) 

Az ABC tükörfordításban, bolgárul ABV, ez az első három betűjük. A gyakorlatban азбука (azbuka) a neve.

• Bulgáriában, úgy hallottam, hogy a cirill abc-t először a bolgárok használták, nem az oroszok. Cirill és Methód származásáról már nem volt ilyen határozott véleményük, azt mondják, rajtuk mindig összevesznek az oroszokkal. A bolgárok nagyon büszkék az írásukra, májusban ünnepnapot is tartanak, hogy megemlékezzenek róla. 
• Volt egy korábbi változata is a cirill írásnak, a triavnai régi iskolában (ma kiállításként van egy bemutaatóterme) láttam ezt a régi abc-t.
• Az ábécéjükben hivatalosan úgy mondják a betűket, mint nálunk az elsősök, vagy óvodások, akik ismerkednek a hangok leírásával :) Minden mássalhangzó után ö-betűt mondanak: bö, vö, gö, dö...
• Nincs szimpla ABC daluk, mint az angolban vagy németben ("á, bé, cé, dé, é, ef, gé..."), csak olyan, mint a magyarban ("á bé cé dé, rajtam kezdé...") De egy kicsit még fárasztóbb, mert minden betűhöz (szinte) ugyanazt a mondatot mondják el, és utána egy azzal a betűvel kezdődő szót ("С буква А се пише "ало".
  С буква Б се пише "бяло"...")*. 

*/ Hogy ez mennyire ismert dal, és mennyire igaz, hogy csak ez az ABC daluk van, azt nem tudom, ezt csak az internetről olvastam. De a bolgártanár azbukának fordította az ABC-t, és nem láttam még ABV-feliratot sehol. 

Olvasásbeli kihívások:

• fordított betűk: Я, И. Ha így végződik egy szó, hajlamos vagyok hátulról kezdeni az olvasást
• A Б és a В, meg a П és Р betűket nehezebben olvasom, gyakran a másikat olvasom helyette

Szótározásbeli kihívás: nyelvtan

• az a nyelv érdekessége, hogy a névelő a szó végén van (vagyis az "a" vagy az "egy" szócska)
• A nemek viszonylag könnyen kitalálhatóak. A bolgártanárom (egy 21 éves gazdászhallgató bolgár lány) úgy magyarázta nekünk, hogy a bolgár gyerekek hozzámondják a szóhoz, hogy edna, edno vagy edin (az "egy" ragozásait), és amelyik hozzáillik, az mondja meg, hogy milyen nemű a szó. De mi ezt nem érezhetjük, szóval ő majd megmondja nekünk... ahelyett, hogy megtanította volna a szó végződéséből kitalálni: pl. ha magánhangzóra végződik a szó, az hímnemű. neki ez még nem tűnt fel (jó tanár...) :)

 A beszéd:

• kemyény hangzású, p, r, cs, s, zs, d hangok a dominánsak 
• Bolgár szleng: élőben még nem hallottam, viszont meséllték bolgárok
  • ájlák = "nem igazán jó" pl az idő ájlák, ájlák érzem magam
  • májná = "izé / dik" (csak Plovidvban használatos, ezért is hívják a várost májná-városnak) pl. kérek egy fagyit, májná

az L betűjük jellegzetes:

• külföldiek V-nek hallják, pl. a "learn" kiejtése nekik gyakran "vörn"
• ezért is lehetett, hogy nem értettem Ketit odaérkezéskor! én meg tisztára paráztam, mennyire béna vagyok angolból, pedig annyira nem is, végére megszoktam! :)
• egyszer egy buszon a jegyárusító próbálta megtanítani nekem az L betűjüket a Kolarovo szóban :) (erre a településre mentem épp)
• első bolgárórámon úgy tanította nekem Krasimira, hogy rakjam ki a nyelvemet a fogaim közé, úgy jobban hangzik
• egy idő (bolgárórák) után rájöttem, hogy nekik is van sima L-jük ! Csak ők ezt nem veszik észre! Ha L és Já van egymás után, azt rendes L-lel és J nélkül Á-val mondják, pl хляб (hljáb) az "hlab". Vagyis L(bolgár)+J=L(magyar) (Ketinek mi mondtuk el, mert nem értette, miért mondunk "já"-t a szóban, miért nem "á"-t - szóval végül a tanár is megtudta)

Szavak és kommunikáció bizonyos nyelvi környezetekben

Gitár:

• Gitárakkordok: a gitárkotta akkordjait szolmizációs hangokkal írják (de ismerik az angolszász írását is). Hogy dúr vagy moll, azt csak össszehasonlítva lehet kitalálni, mert a mollt egyszerűen kis betűkkel írják (és a cirill ABC kiskapitális betűi sokkal inkább megegyeznek a nagykapitálisokkal, mint a latin ABC-ben). A képen СОЛ РЕ ми (szó ré mi) van az első sor fölött, amit "G D em"-nak kell érteni. 
• a szolmizációs hangok közül a ti nekik szi (a felemelt "szó" nem tudom, mi nekik, de hallottam már a németben is, hogy "szi"nek mondják a ti-t a Muzsika hangja Dó Ré Mi c. dalában, ha német verziót hallgatunk.) Ez olyan lehet, mint a zenei ábécés hangok közül a H, amit úgy hallottam, mindenki B-vel jelöl (pl. a nemzetközi gitárkottákban), kivéve a  magyarok: nekünk A H C D E F G.

Tánc: számolás "egy két há..." módra

• A tanár úgy számolt a lépések megmutatásakor, hogy Raz dva sze, csetiri,... Az első három szám bolgárul "edno dve tri" lenne!

Egyház: 

• i-vel mondják, amit itt e-vel mondanak: Amin, aliluja

Pólóméret: ABC hangok kiejtése

• Az ABC hangjait mindig ö-vel mondják. Pólóméretben viszont nem a saját ábc-jüket használják: eM, eS... (nem Mö, Sö) méretnek mondják. (A futóversenyen volt alkalmam pólót kapni)

Verseny: kézen számolás 

• nem a hüvelykujjnál, hanem a mutatóujjnál kezdik
• A rajt előtti beszámoláskor megtudtam, hogy nekik félreérthető, ha közben a kezemen mutatom a számokat: mikor hármat mutattam, azt kettőnek értették, mert a hüvelykujjamon kívül két ujjam volt fenn. A hüvelykujjat csak a 4-es számnál teszik fel. 

Boltok, pékség: bólogatás

• Ha kérdezünk valamit, van-e a boltosnak olyanja, akkor várjuk meg, míg a feje mozgatásán kívül mond valamit. Engem többször beugrattak, mikor bólogatni kezdtek.
• A fejrázást nem értik, tanuljuk meg mondani a "ne"-t.

Köszönés:

• a pacsi (high five) = "gep!" (a gyerekek tanították)

A kulturális eltérések szerintem leginkább a nyelvben jelennek meg.