Szerda este vettem buszjegyet Stara Zagorából Budapestre. Örültem neki, hogy sikerült, mert akiket kérdeztem, és busszal jönnek, rendszerint egy hónappal az indulás előtt megveszik a jegyet.
Péntek hajnal 3-kor indultam a lakásról
- a csöndes utcákon rettenetesen hangos volt, ahogy húztam a bőröndjeimet
- több megállásssal (pihenővel), sikerült eljutnom a cuccaimmal a lakástól 400 m-re levő taxiállomásra, ahol volt egy taxi. Egy nő vezette. Előző nap megtudtam, hogy ha a vasútállomásra szeretnék menni, az a "gara", ha pedig autóbuszállomásra, akkor avtogara"-t kell mondani. Útközben próbált angolul beszélni a sofőr, és mikor megköszöntem Blagodarjával, akkor meglepődve mosolygott "Blagodarja na bulgarski?" :)
- Mikor megérkeztünk, próbált segíteni, hogy honnan indulhat pontosan a buszom: a jegyhez adtak egy térképet is, amin bejelölték az autóbuszpályaudvart Stara Zagorában. Erre addig nem is gondoltam, hogy máshonnan is indulhat, de ő azt mondta, hogy a Németországi busz, a pályaudvaron kívül levő buszmegállóból indul.
- Kiszállva a taxiból, próbáltam bemenni a pályaudvar épületébe. Volt még háromnegyed órám indulásig, fél 4 volt. Nem is jutott ez se eszembe, hogy létezhet, hogy az épület (és az információspultok) zárva vannak. Pedig úgy volt. A térképen egy kicsit a pályaudvartól nyugatra volt berajzolva a busz, így megnéztem, áll-e arrafelé egy busz. Nem állt. Visszavonszoltam a cuccaimat a pályaudvarhoz, majd egy idő után átmentem a másik oldali buszmegállóba (a kezem már tönkre volt a bőröndöktől), ahol álltak emberek, és a taxisofőr azt mutatta, hogy a német busz onnan indul. Kiderült, hogy az ott álló emberek görögországi buszra várnak. Egy kedves férfi azt tanácsolta, hogy álljak az épület sarkához, ahol látom a pályaudvart is meg a pályaudvaron kívül levő buszmegállót is. A nagyobbik bőröndöm cipelésében segített is (újabb 20 m, vissza az út másik oldalára, önmagában is felér egy erősítő gyakorlattal). Ott álltam egy ideig, aztán láttam egy buszt az épület belső udvarán, Szófia volt ráírva. A nagyobbik bőröndömet otthagytam az utcán, a kisebbikkel meg odamentem, megkérdeztem az ott állókat, hogy nem megy-e tovább Németország felé, esetleg Budapestre. Nemmel válaszoltak, de aztán egy nő utánamszaladt és azt mondta, hogy 5 óra körül megy egy busz, és az a külső buszmegállóból megy majd. Mondtam, nekem 4:15-kor indul a buszom, mondta, az is olyan 5 óra körül van, az lehet az. Így visszamentem az út másik oldalára, ahonnan már elment a görög busz, és ott vártam sokat, ettem is közben szendvicset.
- 4:10-kor a jegyemen találtam egy magyarországi telefonszámot (sürgősségi esetre), felhívtam, hogy honnan indul a buszom, azon belül, hogy autóbuszpályaudvar. A nő azt mondta, hogy ezt nekem jobban kell tudnom. Ha az van ráírva, hogy buszpályaudvar, akkor várjak ott. Mondtam, hogy ez nem olyan egyszerű, mert van egy kinti meg egy pályaudvari buszállomás, és a busz meg még sehol, ha meg megjön, elég messze van a kettő egymástól, nem tudok átrohanni. Azt mondta, azért próbáljam meg. Na ezzel végződött a beszélgetésünk. Elég rosszul sült el, lehet, hogy úgy esett le neki, mintha tudnám, hogy a (túloldalon levő) buszpályaudvarra fog jönni a busz, csak lusta lennék átmenni a túloldalra! Jött egy ember, aki szólt a kinti buszmegállóban levő embereknek, hogy a Szófiába menő busz bentről indul, igyekezzenek át. Ő mondta, hogy innen ugyan nem indul Budapestre busz. Nem tudtam bolgárul, csak annyit szóltam utána, hogy Köde? (hol?) de nem válaszolt, ment vissza. Még egyszer átmentem az úton (addigra kinyitott az épület, de nem találtam senkit), és bíztam benne, hogy csak késik a tengerpartról jövő busz.
- Az épületben egyszerre csak megjelent az az ember, és mondta, hogy a busz a vonatállomásról indult. 4:25 volt, amikorra fogott nekem egy taxit, és megmondta a sofőrjének, hogy vigyen a vonatállomásra. Megköszöntem neki. A taxisofőr az állomáson egy másik taxist megkérdezett, és mondta, hogy a busz már elment (sokmindent írok, hogy ki mit mondott, pedig nem is tudok bolgárul! csuda, hogy ennyi mindent meg lehet sejteni nyelvtudás nélkül :) )
- Erre első reakcióm az volt, hogy nem tudná-e üldözőbe venni a buszt. Aztán eszembe jutott, hogy a busz következő alkalommal csak Plovdivban áll meg (kb 60km-re Stara Zagorától), addig meg nem tudom fizetni a taxit. A következő reakcióm, hogy akkor vigyen haza. meg is mondtam neki, hogy Kniaz Boris 37. El is kezdett vinni, aztán mondtam, hogy álljon meg: (stop! - ezt értette meg), és vigyen vissza az állomásra (100m-t mentünk).
- Az állomásról hívtam fel újra a magyar számot, hogy innen indult a busz, lekéstem, most mitévő legyek. Erre azt mondta, hogy intézkedik, és rövid időn belül visszahív. Nehezen vártam, 5 perc múlva én hívtam fel. Aztán volt, hogy ő hívott fel, volt sok telefon köztünk. 5 órára kiderült, hogy szerintük menjek haza, mert nem tudják elérni a bolgár buszt (ott nincs éjjeli ügyelet), és másik megoldást se tudnak, amivel elérném a buszt (a vonatok 6 körül kezdtek el járni, de azok amúgy is lassabbak, mint egy busz), és majd egy kolléga felhív munkaidőben (8h után), és "külön költség nélkül" átírják nekem a jegyet egy másik napra (méghogy nekem nem kell fizetni érte! inkább ők nem fizetnek nekem kártérítést!).
- Taxival hazautaztam az állomásról. Otthon megnéztem az internetet, hátha van valami másik járat, elvégre még csak hajnali fél6 volt. Nem találtam, ezért lefeküdtem.
- Aludtam egy keveset, megint megnéztem az internetet és írtam Nándinak, hogy elég rossz helyzetben vagyok, mert ott már elbúcsúztam (és így pl. nem akartam már a nagypénteki eseményre menni), Miskolcra mégse mehetek. Közben Camilla felkelt, és eléggé szégyelltem magam előtte, hogy mégse mentem el, meg mondtam neki, hogy nem szívesen mondanám Krasimirának meg senkinek, mert Krasimira kérdezte, hogy szeretnék-e segítséget az induláshoz, a többiek meg elég bénának tarthatnak miatta.
- Nándival és Pistivel újabb lehetőségeket tudtam meg: mi lenne, ha Bukarestre mennék, és onnan Budapestre. Közben felhívott egy bolgárul beszélő ember (azt hittem, magyar lesz, de végül megegyeztünk az angol nyelvben - az első angol élőbeszédes telefonhívásom! és értettem, és tudtam beszélni! :) ), és mondta, hogy jó lenne, ha bemennék a Stara Zagorai buszállomáson levő irodájukba még délelőtt (mert a nagypéntek eredetileg szünnap), és ott megegyezünk, de nagyon arra célozgatott ő is, hogy egy másik napra írnák át a jegyet. Én meg, ha már megyek, szombat reggeltől ott szerettem volna már lenni Márti ballagásán!
- Mentem a vonatállomásra először, és kérdeztem, mikor megy vonat Bukarestre. Azt mondták, már elment 8 körül. Mentem a buszpályaudvarra és az információnál szintén ezt kérdeztem. Csakhogy: a papír, amit csak arra adtam volna, hogy a busz indulási idejét felírják, az volt a kinyomtatott információs papír a jegyről (nem kötelező a jegyhez kinyomtatni). Erre ahelyett, hogy Bukarestről adtak volna információt, hívtak egy nőt az Eurolines cégtől (akiknél vettem a jegyemet Budapestre) és átadták neki a lapot, ő meg vitt volna az irodába. Mondtam neki, egyenlőre nem érdekel, mi van a jegyemmel (amit nem biztos, hogy igénybe akarok venni, ha van korábbi megoldás), mert Bukarestről akarok kérdezni. Erre lehet, hogy megsértődött, de ideadta a lapot és otthagyott. Visszamentem az információspulthoz, és újra megkértem őket, tájékoztassanak, hogyan jutok el Bukarestre busszal, ahonnan 17 óra után indul egy vonat Budapestre. Végre elmondták, hogy menjek Russébe a délben induló busszal, és onnan gyakran járnak buszok Bukarestbe.
- Ezután mentem a nőhöz (megtaláltam valahol), hogy most következik ő. Elvitt az irodához, ahol egy fiatal nő tudott angolul, és mondtam neki, hogy amilyen gyorsan csak lehet, Magyarországra akarok menni (ezt biztos megértette, mert úgy fordította a mellettem álló nőnek, hogy Börzo). Azt monták, hogy nincs előbbi lehetőség, mint a szombat hajnali busz. A busz - nem úgy, mint ahogy az internet mutatja - nem 22:00-ra érkezik, és nem drágább, hanem 19 óra körül, mint az aznapi. (Ennyit az internetes információikról. Már pl. jegyvásárláskor is másik napra kellett kattintani az enapi jegy megvételéhez...) Kértem, erősítsenek meg benne, mert nekem a 22 órai nem jó, mert Miskolcra azután már nem megy vonat aznap. Aztán mondtam, hogy szeretném az árát (mert lehet, hogy jobb lehetőséget találok), de azt mondták, nem lehet, mert a magyaroknál (magyar honlapon) vettem a jegyet. Így elmentem a mellettem álló nővel az irodájába, ahol átírta nekem a dátumot a szombati buszra. Nagyon zavart és idegesít a nő "stílusa": a lapomat nem először vette el tőlem (de most a jegyeimet is!), és úgy kísért, hogy közben nála voltak ezek a papírjaim. Sőt, az irodájához kívülről kellett mennie, ahol én az ablaknál megvártam, és közben akár ki is cserélhette volna vagy el is tűnhetett volna velük! Átírta a dátumot a jegy utasnak szóló és a buszvezetői példányán is, de pecsétet csak az utaspéldányra tett a módosításra. Aztán visszavitt az Eurolines irodához a fiatalabb nőhöz, aki még mondta, hogy neki van egy magyar barátja (friend, ismerőse) akivel beszélhetnék, csak mondjam meg a telefonszámomat. Mondtam, inkább kihagyom, azt hiszem, mindent értek. Aztán megmutatta az öregebbik nő, hogy a busz nem az állomásról fog indulni, (ahogy 10perccel előtte mondták), hanem innen a buszpályaudvarról kívülről a buszmegállóból (ahol a szendvicset edve vártam) és legyek ott 4:00-ra biztonság képpen. Erre elköszöntem tőle. Közben Nándi felhívott, hogy Pisti küldött egy emailt ami szerint van egy busz még aznap. Siettem haza, de még előtte visszamentem az öregebbik nőhöz az ablakhoz, hogy az információs lapomat (amihez neki semmi joga, hogy elvegye tőlem) visszakérjem, mert az ottmaradt nála.
- Hazaérve megnéztem a buszt, amit Pisti talált. Plovdivból indult 13:30-kor, nem Stara Zagorából! De megnéztem a bevált buszos honlapomat, és találtam egy buszt, ami 11:30-kor indul Plovdivba, és 13:10-re kell odaérnie. Csakhogy 20percem volt addig a buszig. Felhívtam Nándit, megéri-e odamennem a buszpályaudvarra otthonról, és azt mondta, azt a két km-t leerohanom. Nem akartam sokat beszélni a 40kgról és a kezem állapotáról, így is, mire mindent felmarkoltam, már csak negyed órám volt. Ahogy kiértem a házból, a bőröndömről leesett mégegy vas zártszelvény (fokozatosan esik szét). 10 perc alatt haladtam 300 m-t, közben kétségbeesetten integetve minden taxisnak, és igyekeztem olyan helyen menni, ahol jól észrevesznek. Mikor már csak öt perc volt, kezdett elfogyni a reményem, megálltam, mert ha akkor nem vesznek fel, akkor soha: felvett egy taxi. Lehet, hogy miattam sietett, mert látta rajtam, mennyire sietek, de drága is volt. A pályaudvar épületében nem néztem se balra se jobbra (hogy mit gondolhatnak rólam az Eurolines-tól), de kinézve az épület másik oldalán rögtön láttam egy buszt, amire pont Plovdiv volt felírva. Próbáltam kérdezni a sofőrt, hogy ez-e az a busz, ami most indul, de csak zagyvaságokat mondtam és értettem belőle (pl. 40-et mondtam a 13 óra helyett, és közben 11:30-ra gondoltam.) A nagybőröndöm helyett a kisbőröndömet otthagyva (nem tudtam gondolkozni, ilyenkor pont az ellentétét csinálom az energiaminimum és a józan ész törvényének) berohantam a pénztárhoz, ahol kérdeztem egy pénztárost, hogy mikor megy Plovdivba aznap busz (nem voltam biztos a szabadnap miatt), ő meg felírt nekem csupa késői időpontokat, aztán kiderült, hogy most is megy, csak menjek oda, majd a buszon megveszem a jegyet. A busz már indulni akart, de meglátott és kiszállt a vezető, betettük a csomagjaimat és megvettem a 8 levás jegyet. Később kiderült, hogy Stara Zagorából is ment Budapestre (talán ugyanaz a) busz, Pisti honlapján kikereshettem volna és nem kellett volna rohannom. Amúgy meg nem tudom, nekem miért nem adta ki a google! (Egyébként Nándi mondta rosszul a városnevet Pistinek, azért nem Stara Zagorát kereste ki nekem.) Ennél csak az lett volna bonyolultabb utazás, ha nem érem el a buszt, hazamegyek, meglátom a Stara Zagorából Budapestre menő járatot, és újra rohanok a pályaudvarra.
Innentől egész sima ügy volt Budapestre utazni
- Plovdivban 20 perccel az indulás előtt megvettem a jegyet (nemhogy 3 nappal előtte vagy ilyesmi), 90 leváért. Csak a nevemet és az okmányszámomat kérték el. A 13-mas ülésre kaptam a jegyet.
- Ellátás: A buszon volt minden ülés hátulján egy képernyő, amin lehetett bolgár TVműsort nézni vagy át lehetett kapcsolni olyan kamerára is, amin láttuk a buszvezető kilátását (pl. az előttünk menő autókat). Kaptunk hozzá fülhallgatót is. A bolgár szinkronizálás nem jellemző, a filmek feliratozva vannak. A 19 órai híradóban az első "hírben" részletesen bemutatták a nagypénteki ünnepséget, papokkaal interjúzva. Az is érdekes hír volt, hogy egy csomót beszéltek a húsvéti, 12%-os leárazásról. Osztottak croissant-t, kólát és ásványvizet.
- Pihenő = почивка: A busz két-három óránként megállt egy-egy kisebb pihenőre, WC-zésre, a szófiai és a határokon levő megállóin kívül.
- Szerbián mentünk keresztül. Nem is tudom, jártam-e már ott, a határon tűnt fel, hogy ide hoznak. Odafelé Románián ment át a vonatom.
- Volt egy különleges útszakasz, ami olyan volt, mint a Tordai hasadék. Nagyon meredek, magas hegyek (sziklák) között vezetett az út, közben alagutak voltak, volt, hogy egyikbe benézve lehetett látni a két következő alagutat is.
- A magyar határ volt a leghosszadalmasabb Röszkénél. A szerb oldalon nem annyira, de a magyar határőrök egy csomagot átmotoztak. Állítólag találtak benne rakiját. (nem tudom, hogy van-e szabály azzal kapcsolatban.)
Szombat 5 óra előtt 10 perccel ért a busz Budapestre, valahol a Népliget közelében.
- Nándi elémjött, elmentünk a lakására 2 metróval. Útközben a buszról jövő bolgár nyelvű embereket láttam, ők is arra mentek. Meg kell becsülni, ekkor hallhattam bolgár szavakat utoljára. Amikor számokat mondtak, megértettem.
- A szállásán adott nekem ennivalót török étteremből, amit aznap reggel vett
- Márti ajándékát rendeztük, aztán Andris odajött a házhoz autóval, beszálltunk, és mentünk Miskolcra. Nagymamáék is benn ültek.
Miskolcon
- köszönés: Misi megölelt!
- ballagás: Hallottam egy szép számot: József Attila - Áldalak búval, vigalommal, meg otthon is a lemezlejátszóról egy a-capella számot: Ha felépül végül a házunk (keresztmamáék ismerik, a vonyarci nyaralójukra emlékeztette őket)
Vasárnap megmértem a poggyászaim súlyát (amit még nem pakoltam ki, Márti ruháit hordtam, mióta hazaértem :) ): összesen kb. 42kg (a képen még indulás előtt hajnalban vannak a cuccaim, hazafelé elfogyott az ennivaló belőle)
- a nagybőröndöm (ami nem tudott megállni függőlegesen, mert leesett a támasztótalpa): 22kg.
- a kisbőrönd (ami nagyobb, mint a repülőre felvihető méret): 12 kg (papírok, könyvek többnyire ebben voltak)
- a hátizsák (közepes, iskolatáska méretű, benne laptoppal): 8 kg
Dodzsemeztem! (máj.1.)
- Életemben, azt hiszem, másodszorra. Előző alkalom 5 éves korom körül lehetett. Azután csak arra emlékszem, hogy a nyári tiszatavi táborokban vágyakozva néztem a dodzsemet, de nem akartam rá költeni olyan sokat olyan kevés időre. Itt 3 perc 800Ft / autó (1 vezető + 1 utas)
- Nem tudtam, hogy nyomni kell a gázt! 3 percből negyed percig nem tudtunk elindulni, csak a kormányt forgattam jobbra-balra! :(
- Misi ült mellettem, de én vezethettem. Nagyon vadul mentünk, ahogy csak tőlem (vagy az autótól) tellett! :) Ha kicsit jobban elfordítottam a kormányt, az már rükvercet jelentett.