Sokszor (szerintem a magyarban is) bólogatok vagy a fejemet ingatom, ha eldöntendő kérdésre válaszolok. Idegen nyelvnél méginkább így van, ez a leggyorsabb, első reakcióm. Még nem jön olyan automatikusan a nyelvemre a da és a ne, mint a yes meg a no, és szokás ide vagy oda, sokszor adódik érdekes szituáció, ha testbeszédből akarom megértetni magam, vagy megérteni a bolgárokat. Ezekből írok néhányat.
Két hét után az a tapasztalatom, hogy a bolgárok a bólogatást megértik, de a fejrázást nem. A bólogatást úgy veszik, hogy nemmel válaszoltam. Én pedig az ő bólogatásukat teljesen igennek értelmezem, míg ki nem derül, hogy a válaszuk "nem". Igent még nem láttam tőlük, vagy csak nem fogtam fel, ha az akart lenni.
- Voltam egy pékségnél, és a kiszolgáló néni közben megkérdezte: "sztudentka?" -mire én véletlenül azt akartam válaszolni, hogy igen (még nem sikerült megjegyeznem, hogy már nem vagyok az), és a reakcióm az volt, hogy bólogattam. Erre ő megértően azt mondta, hogy "ne". Végül is, nem hagytam tudatlanul, jó választ kapott.
- Voltam egy mindenes üzletben, és kérdeztem, hogy nincs-e maszkuk. Az eladó bólogatásánalk elkezdtem örülni, de rögtön utána mondta, hogy "ne". Aztán megint bólogatni kezdett, megint megjelent a remény bennem, hogy van neki, de megint azt mondta a végén, hogy "ne". Aztán eszembejutott. De ezt most úgy írtam le, mint egy lassított felvétel, mert természetesen pillanatok alatt játszódik le az ilyen szituáció.
- Voltam egy másik pékségnél, és az eladó kérdezte tőlem a mikrohullámú sütőre mutatva, hogy megmelegítse-e a pizzaszerűséget, amit kértem. Eddig a pontig egész bolgárosnak tűnhettem a beszédem alapján, mert köszöntem, mondtam az étel nevét és hogy kérem, "pl. pizza, molja". De ere a kérdésre ráztam a fejem. Erre kérdőn megint megkérdezte, megint ráztam a fejem, aztán kiböktem angolul, hogy "no".
- Papucsot is vettem és megkérdezett valamit az eladó (utóbb kiderült, az volt, hogy kérek-e zacskót). Valahogy az ilyen eldöntendő kérdésekre gyakrabban válaszolok nemmel. Szóval a fejemet ingattam, és nem értette. Ő is többször megkérdezte, mire tudatnom sikerült vele, hogy nem.
A bólogatásról kérdeztem egy bolgár férfit (Triavnában, éttermi közös vacsorán szemben ült). Azt mondta, hogy számára még nem volt olyan helyzet, hogy félreértette volna külföldön mások igen-nem mutatását, mert ők mindkét féle variációt használják. Megmutatta ezeket a fejével.
- Bolgár igen: Általában a fej ingatása, miközben az arc előre néz (a fejet nem forgatja). Olyan, mintha azt akarná mutatni egy nem bolgár ember, hogy "úgyahogy, nem teljesen" vagy "igen is meg nem is". Viszont a számunkra ismert bólogatás is igent jelent nekik (aha-típusút), például a riporter bólogatni szokott, ha beszél az interjúalanya. Úgy hogy bemutatta, tényleg van különbség a nem-ük és az ahá-juk között. De, mint írtam, eddig simán igennek értettem a nemet, ha nem gondolkoztam.
- Bolgár nem: Lentről kezdve.felfelé "bólintás", miközben a szájával csücsörít.
Tehát a nem-bolgár nem-et nem ismerik (a fej rázását), így nem tudják félreértelmezni, viszont az igenünket értik, mert úgy bólogatunk, mint az ő ahájuk.