Ez a cikk az első hetemről szól elég részletesen.
Hétfőn
Dél körül megérkeztem.
- A vonatom késett, és nem is a menetrend szerinti állomásokon állt meg, így figyelnem kellett, hogy jó helyen szálljak le. A térképen levő táv alapján több, mint 25 perc késésre számítottam, így eléggé utolsó pillanatban kezdtem el szedelődszködni. A domborzat passzolt, domb tövében nagy bérhézak meredeztek. Leszállás előtt azért, szerencsére volt egy fiatal lány az előtérben (szintén leszállni készült), akitől meg tudtam kérdezni angolul, hogy ez Stara Zagora-e.
- A leszállásnál is segített. Leadtam a kisebbik bőröndömet, és igyekeztem a nagyobbikat magam elé tartva leszállni. Szerencsére nem volt a peronon közvetlenül előttem senki, mert a bőröndöm megindult, én meg utánaugrottam, mielőtt a vonat és a peron közti lyukba estem volna.
- Az állomáson várt egy napszemüveges lány, ő a mentorom, Keti. Szembejött, és nem is kérdezte, hogy én vagyok-e Zsuzsi, úgy látszik ez elég egyértelmű volt a bőröndjeimből ítélve. Segített húzni a bőröndömet, a kisebbiket húzta. Folyékonyan, gyorsan beszél angolul, és biztosított, hogy az az angol nyelv, amit használ, az nem akcentus. Én próbáltam megérteni, többé-kevésbé sikerült, ha nem is elsőre, remélem, fogok fejlődni.
- Átmentünk néhány parkon, bicikliúttal ellátott járdákon haladtunk, mutatott épületeket, és kérdésemre mondta, hogy Törökországban járt már, mint külföld. Keti harmadéves egyetemista valami gazdász szakon, a városban lakik és hip-hop táncos. Elmentünk a polgármesteri hivatal előtt is, és Ketinek tetszett, ahogyan magyarul mondják, hogy polgármester. Az úton feltűnt nekem az OTP-vel megegyező arculatú DSK bank, később utánanéztem, ez a bolgár központi bank, ami tényleg az OTP tulajdona.
- Eléggé kimelegedtem, nagyon jó idő volt.
- Mire megérkeztünk a szállásra, a nagybőröndöm több része is szétesett, pedig nem csináltam vele semmi extrát. A kerekei még működnek, csak a fogantyúja esik ki folyton. Az egyik lába letörött, a pótláb még Magyarországon kiderült, hogy selejtes.
A szállás egy kb 3 emeletes kopott bérházban van, olyan kóddal lehet bemenni, mint ami a Miskolci bérházakon van. A lakáshoz kaptam egy kulcsot.
- A nappaliban az asztalon finomságok és innivalók vártak. Camilla kedves üdvözlete volt még az asztalon és az internet jelszava. Megismertem a banyicát (kerek sajtos, rétestésztás tekercs) és a kurabiit (szerintem olyan, mintha homokozóformában sütnék, a lekvár nem kötelező összetevője - mondta K.).
- Keti bolgár szavakat tanított (nem sokat jegyeztem meg), és megmutatta, hogy hogyan írják az f és az n betűt. Csodálkozott az írott (folyó-) kézírásomon, és tetszett neki, hogy tudtam néhány szót.
- Megmutatta a vízforralót, teát ittunk, ettünk a kikészített sütikből és csokikból, aztán neki menni kellett az egyetemre, én meg egy kicsit aludni mentem. Alvás után még fáradtabb voltam, mint lefekvés előtt.
- Az ágyam olyan rugós mint egy trambulin, a zuhanyztóban meg nincs semmi zuhanytálca, fürdéskor az egész fürdőszoba el van árasztva (azért le tud folyni). A nappaliban meg van egy domborzeti jelenség ugyanis a parketta fel van púposodva, de azt mondják, már lejjebb ment, mióta a konyhából kifolyó víz felpúposította (küszöb csak a fürdőszobánál van).
Fél5 körül megbeszélés volt a fogadószervezzetem irodájában. Ketivel kísért el.
- Találkoztam a két önkéntestársammal (épp egy hosszú munkanap után voltak) és Krasimirával, a fogadószervezet irányítójával.
- Kaptam Welcome csomagot, egy mappában füzetet, tollat, kártyanaptárakat, törölközőt, bézbólsapkát,.. (lehet, hogy valamit kifelejtek), a fogadószervezet reklámja van rajtuk. Megkaptam a zsebpénzt is.
- Krasi elmondta a heti programot, ekkor tudatosult bennem, hogy 2 nap lesz dolgom, a többi a hosszúhétvége. Lényegében még azt várják tőlem, hogy érdeklődjek mindenfelől, csatlakozzak az önkéntestársaimhoz, ismerjem meg a munkájukat, nagy felelősség nincs rajtam.
Utána Keti elköszönt, mi meg hazamentünk, én Camillát előbb a postára kísértem, hogy megnézzem, hol van a posta. Közben kiderült, hogy ismeri a WiseGuyst (nem különösebben szereti) és vannak olyan ismerősei, akik ezzel az együttessel fognak énekelni (vagy már énekeltek?).
Ittam Wellness nevű teát, de ilyet még nem láttam: nem rakunk bele cukrot, mégis édes. Ezt az édeskés ízt hátul érzem egész a nyelvem tövén. Nem tudom, mi lehet benne.
Kedden
Itt mindenki úgy kel, mintha magyar időszámítás lenne. A nyolcórás kelés (Magyarországon 7órai) korainak számít.
Csak 15:30-tól volt dolgom. Kathrinnal voltam együtt egy osztályban, napközi-szerűségben: miután megcsinálják a házifeladatukat, és mielőtt a szüleik értük jönnek, foglalkoztatjuk a gyerekeket., Ez alkalommal puha labdát készítettünk velük fonálból. Kathrin vitte az anyagot.
- A gyerekek kb 8-9 évesek lehetnek. A tanítónénijük szőke 40 éves, és ő sem tud angolul. Mi meg nem tudunk bolgárul (K és C, hiába vannak itt több, mint fél éve, általában nem szólalnak meg bolgárul). Így Keti (a mentorom) az, aki tolmácsolt. Sikerült elsütnöm még néhány kifejezést, amit értettek a gyerekek (azóta se tudok többet): Dobre! Super, Kaksze kazvass? (mi a neved? és válaszolt rá nekem! Adrián), kérderztem tőlük azt is, hogy tudnak-e angolul (govorite li anglijszki?) és ezt is értették.
- Keti bemutatott, én meg köszöntem, hogy Zdraszti (sikerült). A gyerekek elég izgágák és hangosak voltak. Voltak akik szerették volna, hogy mi csináljuk meg helyettük a dolgokat. Azért lettek jólsikerült labdák, és voltak jó gyerekek.
- Annyi bolgár között voltam, hogy néha azon vettem észre magam, hogy magyarul kezdek el beszélni a (sors)társamhoz, Kathrinhoz.
Az iskola után elmentünk ahhoz a monumentális emlékműhöz, ami a város védelmezőinek emlékét őrzi. A város végén van, mesziről látszik a házak fölött. Dombra épült, lépcsőkön lehet feljutni.
- Mikor felérünk, dübörgött egyet az ég.
- Itt K. és C. elkezdett beszélgetni valamiről nagyon hosszan, én meg egy idő után mondtam, hogy eleget nézelődtem, mehetünk haza, ha rajtam múlik.
- Visszafelé busszal mentünk, szóval kitapasztaltam, hogyan használják errefelé a buszokat. Bementünk jegy nélkül és ott adta egy 60 év körüli néni a jegyet. Blagodarjával sikerült megköszönnöm.
- Kiderült, hogy C és K a Nikolaj templomot pingvin templomnak hívja, mert pingvines szökőkút van előtte:) Annak a szomszédságában (a sétálóutca másik oldalán) van egyébként egy török mecsetnek kinéző múzeum.
Este fél9-kor pizzaparti volt az irodában.
- Erre az alkalomra készítettem már egy ideje (Magyarországon kezdve) a prezentációmat a tavaszhoz kapcsolódó magyar hagyományokról. C és K. meg egy óra alatt dobta össze, ígaz, füzetlapról olvasták, de akkor is, nagyon jó gyorsan megírták a fogalmazást.
- Ott volt Krasimira, Keti, K és C, és Krasimira egyik angol nyelven tanuló (40-50 év körüli) tanítványa kb 5 diákjával, akik a Stara Zagorai egyetemen tanulnak.
- K. és C. tartottak bemutatót németországi hagyományokról, én meg magyarországiakról.
- Utána ettünk. A pizzán kívül torta is volt, és volt zene. Volt ott Ausztiából (szakmai gyakorlatról az egyetemről) két lány, a szőke hajúval (azt hiszem Veronika nevű) jól beszélgettem.
- Utána megmutatták nekem K. és C a szervezet újságját, amit ők szerkesztenek, ők írták bele a cikkeket.
Későn mentünk haza, hideg volt.
Szerda
9:30-ra Krasimira kocsijával mentünk a Maths school-ba.
- Már amikor a hét elején mondták ezt a programot, akkor nem értettem, miért így hívják az iskolát, ők meg nem értették, hogy mit nem értek rajta. (Hát hogy lehet egy középiskolát a matekról elnevezni, nincs neki tisztességes neve?!) Minden tantárgy megvan benne, csak bizonyos tárgyak (ilyen a matek) emelt óraszámban.
- Egy előadóban egy tanóra keretén belül, kb. 14 évesek előtt bemutattuk az előző napi prezentációinkat.
- A német lányok nagyon közkedveltek, és valóban, szépen is beszélnek angolul. Azon csodálkoztam csak, hogy mellettük hogy lehet ennyire levegőnek nézni engem. Rosszul esett, de amúgy jobb, mintha a származásom vagy bármi miatt körbeudvarolnának.
- Utána egy másik ottani tanár (rögtönözve) behívott minket (Camila és én mentük) az órájára. Nagyon jófej tanár lehet, elég laza, mégis rendet tud tartani az osztályban. Angol-töri tanár lehet, azt hiszem angol órára mentünk be. A feladatunk az volt, hogy tartsuk meg az órát, beszélgessünk a diákokkal, amiről csak szeretnénk. A diákok kérdezhettek tőlünk. Volt egy olyan kérdésem, hogy van-e jégpályájuk, azt mondták, nincs, nem jégkoriztak még. Pedig azt hallottam, az elmúlt tél például elég hideg volt. A tanár, mikor hallotta, hogy Magyarországról való vagyok, tréfásan bemutatta az "Orbán-diktatúra" hangulatát (kezével mintha szurkolna, ismételte, hogy Orbán-Orbán...) - egyrészt érződik az itteni média irányultsága, másrészt képben lehet a politikával. Mikor a nemzeti ünnepeinkről kérdezett (a következő nap, márc. 3. náluk nemzeti ünnep), és mondtam a forradalmakat (március 15, okt. 23), ő mondta hozzájuk az évszámokat, és tudta, hogy mi tötént akkor. Azt is megkérdezte, mi a véleményem a magyar miniszterelnökről, merthogy alig egy hete találkozott a bolgár miniszterelnőkkel. Meg volt említve a "menekült"-helyzet is (nem "migráns"). Amúgy beszélgettünk az oszágokról, az ételekről meg mindenről.
- Néhány diák iskolaidőben az iskolán kívül cigarettázott. Mikor a tanár kiikísért minket, meglátta, és mondta, hogy meg ne lássa. De a lányt ez nem zavarta, azzal indokolta a cigarettázást, hogy egész éjjel tanult, mégis rosszabb jegyet kapott, és muszáj lenyugodnia.
- Az osztályzatok: 6 jegy van, a legjobb a 6-os (Camilla mesélte)
- Hazafelé láttunk olyan gyalogos lámpát, ahol a zöld lámpában az embőc tényleg gyalogol (egy helyben, csak mozog).
- Voltunk könyvesboltban, ahol volt német és angol nyelvű irodalom is, de Stara Zagora térkép nem, csak országtérkép. Voltunk élelmiszerboltban is (ők mindig Billába járnak, gondolom, mert az a nagy és olcsó hely), és vettem zacskólevest. Összesen egyféle volt. Lehet, hogy a bolgárok sem esznek jellemzően levest, úgy, mint a németek. A zacskóslevest megfőztem ebédre.
Délután 15:30-tól újra az iskolai napközibe mentünk. Most Camillával mentem, egy másik osztályba, és olyan embőckét készítettünk velük, ami két kötelet fogva a kitárt kezeivel, "felmászik" a kötélen.
- A gyerekek ugyanakkorák, de a tanítónénijük(Tya vagy Atja? nevű) tud angolul.
- Nagyon hangos beszédűek a tanárok, a középiskolában is. Anélkül, hogy kiabálnának.
- Itt is sikerült a bolgár mondataimat elsütni, de itt tudnak angolul is néhány szót a gyerekek, és sokkal jobbak. Figyelmeztetik egymást, hogy legyenek csenben, nemhogy egymással hancúroznának, meg a teremben rohangálnának. A tanítójukon is múlhat ez. Nagyon jófej a gyerekekkel, határozott, de szeretetteljes.
Este jött Camillához Szintia (litvániai), Kathrinhoz meg egy török srác (talán Márk) kecskeszakállal, tető nélküli sapkával.
- (Akik hosszútávú, pl. 1 éves önkénteskedésen vesznek részt, azok on-arrival tréningen is részt vesznek az önkénteskedésük kezdetén. Itt máshonnan is érkeznek önkéntesek, innen is lehet barátokat szerezni akikkel együtt lehet felfedezni tájakat ilyen szabadság alatt)
Este 7-re mentem bolgár néptáncórára (2 leva) Camillával (ő októbertől jár). Előtte mutatott egy pékséget, ahol finom croissant-t vettem, finomat, mert nem olyan tésztából volt, mint a zacskós, és nem volt benne semmi (kesernyés krém).
- Ez tényleg tánctanítás, szeptemberben kezdődött, és úgy érzem sose fogom behozni a lemaradást. (A magyar táncházban már vannak olyanok, amik jól mennek ha nem is a legszebben, és nincsen túl sok új tananyag, nagyon sok az ismétlődés) A bolgár néptánc nagyon bonyolult.
- A zene kezdetben risztó, mert az a törökös zene, ami a történelmi filmekben akkor szól, amikor valami félelmetes rész jön (vészjósló hatású).
- Találkoztam Petével (Péter) és Adelával, C. ismerőseivel. Petétől kaptam egy Martenicát.
Csütörtök
A hosszúhétvége kezdete. Önkéntestársaim elutaztak ismerőseikkel. Camilla Törökországba Szintiával, Kathrin a török barátjával a hegyekbe sátrazni (azt mondták, hogy a hó is esett odafönn, ahol sátrat vertek.)
Megnéztem a városi ünnepséget (erről a tavaszi ünnepeknél írtam), és beszereztem Stara Zagora várostérképét. Sok utcát felfedeztem, a térképen végig követve, hogy merre megyek.
A városban öt temlom van (legalábbis a belvárosban), mindegyik ortodox (bulgárul pravoszláv). Láttam egy olyat, aminek a rózsaablakának az egyik körének a helyén szélforgó pörgött. Bent a templomban meg lehetett látni az árnyékát, mintha (forgó) mozgókép lett volna a falon. Ezekben a templomokban vannak homokozók. Ha valaki bemegy, akkor általában gyertyát gyújt, és ezekbe is állíthatja a gyertyát (meg vannak gyertyatartó állványok is). Jól látszik a láng, mert olyan sötét van odabenn. Van egy olyan templom is, ahova viszonylag jobban besütött a nap, százszor barátságosabb. Azért nem barátságos így se.
Egyik utcai kirakatból pizzát vettem ebédre. Vannak olyan finomságos kirakatok is az utcára, amik pinceablakok, és a vásárlónak szinte le kell hajolnia, ha vesz valamit.
Délután megvolt az első bolgár órám. Bolgártanár híján még Krasimira tartotta, hogy ne maradjon ki az első hét se, ha már úgyis olyan kevés bolgár órám lesz ezaalatt a rövid idő alatt, amit itt töltök.
- Tetszett neki a kézírásom, pedig igazából nem is tudom, hogy hogyan írnak folyóírással szavakat, csak a kézzel írott abc alapján próbáltam összekötözgetni a betűket a szavakban. Egyáltalán ír valaki folyóírással bolgárul? Keti se köti össze. A magyarban sem szokás összekötni a betűket, csak alsós osztályokban.
- Azt tanultam, hogy "én vagyok, te vagy, ő van, ő van, ő van, mi vagyunk, ...". Meg néhány kifejezést, amit használhatok gyerekek irányításában, ha megtanulom.
- Meg megkérdezte, hogy hogy érzem magam, meg elmendta, hogy milyen munkák várnak a csapatra.
Péntek
Esett az eső.
Megejtettem az első bevásárlásomat a BILLA nevű (német vagy ausztriai) szupermarketben, amiből van vagy öt a városban. Ez alkalommal elköltöttem az ennivalóra kapott havi zsebpénzemtöbb mint 10-edét, de vasárnapra már el is fogyott az ennivaló nagyrésze. Az alma túl drága volt, nem az az ár volt kiírva.
Délután elmentem az Ayazmo parkba, nagyon szép hely, erdei utak vannak benne, csak nem sütött a nap.
Szombat
Voltam kirándulni (nem túl sokat) az erdőben és nem tévedtem el (iránytű és térkép volt nálam). Ekkor vettem észre, milyen erős kék színű az ég és láttam gyíkokat. Az erdő néhol ligetes, tele van kitaposott turistautakkal, és ivókutaakkal. Jártam Stara Zagora tetején: olyan helyen, ahonnan szétnéztem, és minden lefelé folytatódott. Nagyon meleg lett, levettem a kabátomat, szerencsére befért a kistáskámba, hogy ne kelljen fognom. Sütött a nap, és az Ayazmo parkba érkeztem meg. A park tele volt emberekkel, a kirándulóutak is. Az egyik szembejövőnek Dobre dennel köszöntem.
Hazafelémenet az egyik padról rámmosolygott valaki (ha tudta volna, hogy semmi mást nem értenék meg tőle!:) )
Mikor sötétedett, elmentem a Trákia parkban levő felnőttjátszótérhez, használtam néhány "gépet". Csak utcai kabátom van, szóval annyira nem volt jó ott tornázni, amúgyis egyedül voltam.
Érkezett két lány (azt hiszem mindkettő Barbara) Kathrin révén a szállásomra, éjszakára, az egyik olasz, a másik osztrák. Ő meghívta őket, aztán nem is foglalkozott velük. Amúgy jó társaság, rendesek voltak, és jól lehetett velük beszélgetni.
Vasárnap
Korán (7:15-kor) keltem, és hogy ne ébresszem fel a két jövevényt, sétálni mentem az Ayazmo parkba. A képolnában kötöttem ki, 8:15-kor már ment valami szertartás. Gondoltam, egy kicsit kések, de legalább hamarabb vége lesz, mintha 9-kor kezdődőre mennék a városban. Nem tudom, a rendes szertartás mikor kezdődik, de ez még nem az volt (talán 9-kor, mert akkor volt huzamosabb ideig nyitva a szentély középső ajtaja a három közül), de 10-kor még mindig nem történt meg az úrvacsora vagy ami van egy ilyenen, és a csúcspontját jelentené a liturgiának. Nekem meg már mennem kellett, a két Barbarával mentünk a Kukeri festre (erről is a bulgáriai tavaszkezdésről szóló bejegyzésemben írtam bővebben).
Útközben találkoztunk a barátjaikkal, akik szintén Stara Zagorában kötöttek ki éjszakára. Megfigyeltem, amikor bemutatkozom (hogy Zsuzsi), az emberek mindig egy nagyot néznek, és visszakérdeznek. Aztán megpróbálják kimondani a nevem. Mindenki!