Ideérkeztem, és szinte rögtön szabadságot kaptam. Ezt annak köszönhetem, hogy hogyha Bulgáriában megérkezik a tavasz, akkor az emberek szabadnapokat kapnak. Magyarországon bezzeg szombaton is munkanap volt.
Március elseje a Baba Marta nevezetű ünnep Bulgáriában. Az embereken olyan karkötők vannak, amilyenek az én kezemen láthatóak (később kaptam még kettőt, a következő nap). Egy ilyen karkötő neve Martenica. Leginkább a vékony, piros és fehér szálból összesodort karkötők a jellemzőek, abból egy ember kezén átlagosan 20db is van. Van, aki ilyenkor piros és fehér baba-párocskát tűz a kabátjára. A piros és fehér baba-pár a jelképe ennek a hagyománynak, ilyen szobrok állnak a városháza előtt.
Honnan vannak ezek a karkötők? Az emberek egymásnak kötik fel a kezükre. Utcai árusoktól (is) lehet beszerezni, de csak úgy ér, ha mástól kapjuk. Mikor felkötik, boldog BabaMartát kívánnak egymásnak az emberek. A vastagabb, virágos karkötő Krasimirától van. Azt mondta, nem szabad leszedni, amíg virágzó fát vagy gólyát nem látunk, különben nem megyünk férjhez idén.
Március harmadika nemzeti ünnep, így csütörtöktől iskolaszünet van Bulgáriában (hosszúhétvége). Nem úgy a boltokban! A legkisebb élelmiszerboltok is kinyitnak, attól még, hogy ünnepség van. A városközpontban volt az ünnepség kb. 10 órától. Tele volt a városháza előtti tér. A levegőben legalább három drón cikázott fölötte. A tér előtt végighúzódó főutcán egy 300m hosszú zászlót húztak le egy tekercsről, és két oszlopban pirossapkás katonák tartották vízszintesen. Az utcák nem voltak fellobogózva, de az emberek kezében voltak zászlók, mint nálunk a márc. 15-i ünnepségen. Dörgedelmes (szó szerint mélyhangú), heves nemzeti érzelmekkel átélt szónoklatok voltak, és egy kicsit tartottam tőle, nehogy bajom legyen, ha kiderül, hogy nem vagyok bolgár. A térről harci indulóval vonult el a nép a monumentális emlékműhöz, de oda nem mentem velük. Mint a március 15-ei ünnepség, lovasok haladtak elöl, utánuk gyalogos íjászok. A huszárruha helyett a lovasok is olyan bőrruhákban voltak, mint a honfoglaló magyarok, csúcsos bőrsapkában.
Vasárnap, márc. 6-án volt Stara Zagorában a Kukeri fesztivál. Nagyon különleges maskarákban voltak felnőttek, gyerekek, akik felvonultak a városháza előtti téren. Szőrös szörnynek, szarvas bölényeknek, medvéknek öltöztek, amikben kétszer akkorányak hatottak. Vagy hatalmas tollas díszt, vagy csúcsos oszlopot tartottak a fejükön, de voltak akik egyszerű népviseletben vonultak fel. Nagy volt a hangzavar, amit azzal is előidéztek, hogy végig szólt valami duda vagy klarinétféle, dob, és ami a legérdekesebb hangszer: a szörnyek derekára kötött kolompok. Egy derékon lehetett harminc is, ezalatt volt, akinek látszott a párna, hogy ne a hasukba verődjenek a kolompok. Ha egyszerre ugráltak, egyszerre szóltak a kolompok.
Március 8-a nőnap. A főutcán egyébként is viszonylag sok a virágárus, de ezen a napon (délelőtt) minden harmadik embernek, aki a főutcán haladt, virág volt a kezében (függetlenül attól, hogy férfi vagy nő volt). Itt sokkal elterjedtebb a virágajándékozás (vagy sokkal látványosabb) ezen a napon, mint máshol, ahol eddig jártam. Kathrin is mondta, hogy ő sem tapasztalt ilyet Németországban. Keddi nap volt, és mikor délután mentem az iskolába, az osztályteremben (a másik önkéntessel) én is kaptam egy kosárban levő cserepes ibolyát, úgyhogy aznap délután én is virággal a kezemben sétáltam a főutcán haza.